A kiküldetés esetén az érintett munkavállalók járulékalapját érintő előírások – 1. rész

Kiküldetés a jogszabályokban

A kiküldetésekre vonatkozó legfontosabb szabályokat a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK, és a 987/2009/EK rendelet (a továbbiakban: Rendelet), valamint a 96/71/EK irányelv, továbbá a társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény (továbbiakban: Tbj.) 89–95. §-a tartalmazza.

Főbb szempontok a kiküldetéskor

Ami a foglalkoztatási feltételeket illeti, a 96/71/EK irányelv előírja, hogy a kiküldetés teljes időtartama alatt a kiküldött munkavállaló és a kiküldő munkáltató között munkaviszonynak kell lennie.

Az irányelv ezért még abban az esetben is alkalmazandó a kiküldött munkavállalókra, ha a kiküldetés előtt bizonyos idővel nem jött létre a munkaviszony, feltéve, hogy a kiküldetési megbízatás kezdetétől a végéig munkaszerződés van érvényben.

Ami a szociális biztonsági koordinációt illeti, a 883/2004/EK és a 987/2009/EK rendelet értelmében a más tagállamba való kiküldés céljából felvett személy úgy tekintendő, hogy kizárólag akkor tartozik továbbra is a munkáltató letelepedési helye szerinti tagállam szociális biztonsági rendszerének hatálya alá, ha az érintett személy közvetlenül a foglalkoztatása előtt már az adott tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozik. A kialakult joggyakorlat alapján a munkavállalók akkor tesznek eleget ennek a követelménynek, ha a kiküldetés kezdete előtt legalább egy hónappal a küldő tagállam jogszabályainak hatálya alá kerültek.

A kiküldetés szabályait az alábbi főbb feltételek teljesítése esetén lehet alkalmazni

A munkáltatónak belföldön jelentős gazdasági tevékenységet kell folytatnia. A jelentős belföldi gazdasági tevékenység akkor áll fenn, ha

• a munkáltató vállalja, hogy a kiküldetés teljes időtartama alatt a belföldi és a külföldi gazdasági tevékenység (termelés, forgalmazás és egyéb szolgáltatói tevékenység) folytatása során foglalkoztatott munkavállalók átlagos állományi létszámán belül a belföldön foglalkoztatottak aránya eléri, vagy
• a belföldi tevékenységből származó bevétel összes bevételen belüli aránya eléri a 25 százalékot.
• A munkavállalónak a kiküldetés kezdő napját közvetlenül megelőzően legalább 30 napig megszakítás nélkül egészségügyi szolgáltatásra jogosultnak kell lennie.

Ki nem minősül kiküldött munkavállalóknak?

Azok a munkavállalók, akiket munkavégzés céljából ideiglenesen más tagállamba küldenek, de nem nyújtanak szolgáltatást, nem minősülnek kiküldött munkavállalóknak. Ez a helyzet áll fenn például a (szolgáltatásnyújtás nélküli) üzleti úton lévő, értekezleteken, a konferenciákon, vásárokon, képzéseken stb. részt vevő munkavállalók esetében. Ezek a munkavállalók nem tartoznak a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelvek hatálya alá, és ezért a 2014/67/EU irányelv 9. cikkében meghatározott adminisztratív követelmények és ellenőrzési intézkedések nem alkalmazandók rájuk.

A kiküldetés időtartama, igazolása

A munkavállaló, amennyiben munkáltatója az EGT-tagállamok valamelyikébe vagy Svájcba küldi ki, legfeljebb 24 hónapig marad a kiküldő tagállam társadalombiztosítási szabályainak hatálya alatt. Ennek az időtartamnak a további hosszabbítása a fogadó állam hatóságának egyoldalú döntése alapján lehetséges.

Kiküldetés esetén a kiküldött részére a magyar társadalombiztosítási jogviszonyt a munkáltató székhelye szerint illetékes egészségbiztosítási szerv az A1 jelű nyomtatvánnyal igazolja, amely legfeljebb 24 hónapra adható ki.

A nemzetgazdasági szintű bruttó átlagkereset fogalma az Szja- és a Tbj.-törvényben

A KSH a módosítást megelőzően kétféle módszertant közölt a nemzetgazdasági szintű bruttó átlagkereset mértékeként: egyrészt a munkáltatók teljes körére, másrészt a legalább öt főt foglalkoztató vállalkozások körére vonatkozóan.

A jogalkalmazás egyértelművé tétele érdekében a Tbj. [4. § 22. pont] és az Szja tv. [3. § 82. pont] fogalmi rendszere kiegészült a nemzetgazdasági szintű bruttó átlagkereset fogalmával 2024. január 1-jétől, mely szerint a teljes munkaidőben alkalmazásban állókra tekintettel megállapított bruttó átlagkereset összege minősül a nemzetgazdasági szintű bruttó átlagkeresetnek. Ennek összege 2024. évben 576 601 forint.

Járulékalapot képező jövedelem szabályozása a Tbj.-ben

a)  Az Szja tv. szerint összevont adóalapba tartozó önálló és nem önálló tevékenységből származó bevételből az adóelőleg-alapszámításnál figyelembe vett jövedelem.

b) Az a) ponttól eltérően, ha nemzetközi szerződés alapján Magyarországnak nem áll fenn adóztatási joga, vagy kettős adózást kizáró egyezmény hiányában adóelőleg-megállapítási kötelezettség nem keletkezik,

ba)  az alapbér (ha a munkát külföldi jog hatálya alá tartozó munkaszerződés alapján végzik, a szerződésben meghatározott díj havi összege), de legalább a tárgyévet megelőző év július hónapjára közzétett nemzetgazdasági szintű bruttó átlagkereset, vagy – ha a munkát munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony alapján végzik – a szerződésben meghatározott díj havi összege, vagy

bb)  a tevékenység ellenértékeként a tárgyhónapban megszerzett – munkaviszony esetében a tárgyhónapra elszámolt – jövedelem, ha az nem éri el az alapbér (szerződésben meghatározott díj havi összege) vagy a tárgyévet megelőző év július hónapjára közzétett nemzetgazdasági szintű bruttó átlagkereset közül az egyiket [Tbj. 27. § (1) bek. a)–bb)].

Felmerülhet a kérdés, hogy a Tbj. 27. § (1) bekezdés b) pont, ba) és bb) alpontjai között van-e választási lehetőség?

Erre a válasz NEM, ugyanis, ha az alapbér összege nagyobb, mint a bruttó átlagkereset összege, akkor járulékalapként az alapbért kell figyelembe venni, illetőleg akkor járulékalap a bruttó átlagkereset, ha az alapbér összege ennél kisebb, de a tevékenység ellenértéke több, mint a bruttó átlagkereset összege. Mivel a járulékfizetési kötelezettséget havonta kell teljesíteni, ezért minden hónapban meg kell vizsgálni, hogy az adott érintett munkavállaló jövedelme függvényében mi a járulékalap.

Megjegyzés:

A szociális hozzájárulási adó alapja megegyezik a járulékalappal [2018. évi LII. törvény 1. § (3) bekezdés a) pont].

Mi az alapbér?

Alapbér alatt kizárólag a munkavállaló munkaszerződésben ekként meghatározott bérét kell érteni.

A munkaszerződésben a feleknek kötelező megállapodni, azaz tartalmi érvényességi kelléke a feleknek az alapbérben való megállapodása.

Alapbér hiányában felek között munkaszerződés érvényesen nem jön létre, következésképpen ilyen esetben munkajogviszony nem keletkezhet.

A Munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény alapján (továbbiakban: Mt.) általában az alapbért havi bérben állapítják meg, de az Mt. rendelkezései lehetővé teszik az alapbérnek egy órára, napra, hétre való megállapítását.

Alapbérként legalább a kötelező legkisebb munkabért, azaz a minimálbért vagy a garantált bérminimumot kell megállapítani.

Az Mt. 145. § (1) bekezdése szerint a felek a 140–142. §-ban meghatározott bérpótlékot is magában foglaló alapbért állapíthatnak meg. Ezen szakasz azt a jogalkotói szándékot fejezi ki, hogy a felek megállapodása alapján az alapbér magában foglalhatja a vasárnapi, több műszakban vagy éjszaka végzett munka ellenértékét is. Ezért fontos a munkaszerződésben rögzíteni, hogy az alapbér alatt adott munkaviszonyban mit kell érteni.

Mi minősül a tevékenység ellenértékeként megszerzett jövedelemnek?

A tevékenység ellenértékeként a tárgyhónapban megszerzett jövedelem – munkaviszony esetében a tárgyhónapra elszámolt –, azaz olyan jövedelem, amelyet az adott jogviszonyban a munka ellenértékeként megszerzett, illetve kapott a biztosított munkavállaló.

Ide tartozik minden olyan jövedelem, amely az szja-szabályok szerint az összevont adóalapba tartozó önálló és nem önálló tevékenységből származó bevételből az adóelőleg-alapszámításnál figyelembe vett jövedelem lenne, ha az adóztatás joga Magyarországon állna fenn.

Jellemzően ilyen jövedelem az alapbér, a bérpótlékok, a túlmunka (túlóra) díjazása, a jutalom, jutalék, illetve a bónusz. Minden olyan jogcímű bérelem, illetve juttatás, amely a munka ellenértékének minősül.

Ha a munkavállaló részére devizaellátmány a munka ellenértékeként kerül juttatásra, mely így munkabérnek minősül (a munkaviszonyból származó kötelezettségek teljesítésére kapott juttatás munkabérnek minősül), úgy az járulékalapot képez.

A tevékenység ellenértékeként megszerzett jövedelemnek minősül továbbá a más EU-tagállam minimális bérszintjére történő emelés, bérkiegészítés – a munka ellenértékének minősül –, tekintettel arra, hogy azt a más EU-tagállamban elvégzett tevékenység ellenértékeként kapja a kiküldött munkavállaló, így az járulékalapot képező jövedelemnek minősül.

Nem kell a tevékenység ellenértékeként a tárgyhónapban megszerzett, a tárgyhónapra elszámolt olyan jövedelmet figyelembe venni, ami az szja-szabályok szerinti béren kívül juttatásnak, illetve egyes meghatározott juttatásnak minősül.

Folytatjuk, és a következő számban a témát konkrét példával mutatjuk be.