A munkavállalók harmadik személytől kapott juttatásai (borravaló) és a felszolgálási díj

Harmadik személytől kapott díjazás elfogadása vagy annak tiltása

A Munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) a harmadik személyektől – azaz nem a munkáltatótól – kapott juttatások elfogadásáról szóló szabályokat határozza meg, függetlenül annak adózási és társadalombiztosítási szabályaitól. Az Mt. szerint a munkavállaló a munkáltató előzetes hozzájárulása nélkül harmadik személytől díjazást a munkaviszonyban végzett tevékenységére tekintettel nem fogadhat el vagy nem köthet ki [Mt. 52. § (2) bekezdés]. Azaz, a munkavállaló önállóan nem jogosult semmiféle – munkáltató által meghatározotton felüli – díjazást a munkavégzésével összefüggésben kikötni, és munkáltató engedély nélkül borravalót sem fogadhat el.

A munkáltatói engedéllyel összefüggésben a jogalkotó nem határoz meg semmiféle további követelményt, az alapulhat a munkáltató szóbeli engedélyén, kialakult „szokáson”, de akár írásba foglalt munkáltatói szabályzaton is. A munkáltatói tiltás/engedélyezés természetesen kizárólag munkajogi szempontból bír relevanciával, az elfogadott juttatás adózási és társadalombiztosítási szabályait nem befolyásolja. A tiltás ellenére harmadik személytől elfogadott juttatás munkajogi jogkövetkezményei – az eset körülményeitől függően – azonban akár a munkaviszony megszüntetéséhez is vezethetnek.

Ezen túlmenően egyes ágazati szabályok tilthatják a harmadik személytől kapott juttatások elfogadását: pl. hálapénz elfogadásának tilalma az egészségügyben [az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 138/A § (1) bekezdés], vagy a játékkaszinó alkalmazottjai kizárólag akkor fogadhatnak el borravalót, ha a szerencsejáték-felügyeleti hatóság engedélye ezt lehetővé teszi [a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény 28. § (2)–(4) bekezdés]. Természetesen az ilyen ágazati szabályok megsértése önálló jogkövetkezményeket von maga után, amelyek – a terjedelmi korlátokra tekintettel – jelen írásnak nem képezik tárgyát.

Alapvető garanciális szabály, hogy a borravaló elfogadásának engedélyezése miatt, vagy a borravaló összegére tekintettel a munkavállaló munkabérét csökkenteni nem lehet [Mt. 52. § (3) bekezdés].

A harmadik személyektől kapott juttatás adózása

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) értelmében adómentes a magánszemély által más magánszemélytől kapott vagyoni érték. Ez alól azonban kivétel, ha a vagyoni érték átadása a magánszemély vagy más által teljesített termékértékesítésre (vagyoni érték átengedésére), szolgáltatásnyújtásra tekintettel vagy azzal összefüggésben történik [Szja tv. 1. számú melléklet 7.2 pont]. Ez azt jelenti, hogy általában a munkaviszony során kapott juttatás (borravaló) – mivel az tipikusan a munkáltató által nyújtott szolgáltatáshoz vagy termékértékesítéshez kapcsolódik – nem minősül adómentesnek.

A munkáltató közös kasszájába kerülő, munkáltató által gyűjtött és felosztott borravaló a munkáltató bevételének minősül, függetlenül attól, hogy a bevételezett összeg egy részét vagy egészét a munkavállalóknak kifizeti. Ekkor mint munkáltatótól kapott juttatás a borravalóként kapott összeg végül munkabérként adózik.

Amennyiben a munkavállaló a borravalót közvetlenül kapja és az nem kerül be egy közös kasszába, úgy az egyéb jövedelemnek minősül [Szja tv. 28. § (1) bekezdés]. Ekkor a kapott borravaló 89%-a után 15% személyi jövedelemadót (Szja tv. 29. §) és 13% szociális hozzájárulási adót kell fizetni [a szociális hozzájárulási adóról szóló 2018. évi LII. törvény 1. § (1) bekezdés és 3. § (3) bekezdés].

A fentiektől eltérően, a vendéglátóüzlet felszolgálójaként a fogyasztótól közvetlenül kapott borravaló azonban adómentes [Szja tv. 1. számú melléklet 4.21 pont], és más közteher sem terheli. Természetesen amennyiben a vendéglátóüzletben a borravaló közös kasszába kerül, úgy az ekkor is munkabérként adózik.

Megjegyzendő, hogy korábban – 2020. június 30-ig – a munkavállaló a borravaló után nyugdíjjárulékot fizethetett, és ebben az esetben a borravaló 81%-át a nyugdíj megállapítása során figyelembe kell venni jövedelemként [a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 22. § (1) bekezdés f) pont]. Ez a lehetőség azonban már megszűnt.

A felszolgálási díj adó- és járulékterhei

Jogi értelemben a felszolgálási díj a vendéglátás keretében a vendégek felszolgáló közreműködésével történő kiszolgálásáért felszámított külön díj [a felszolgálási díj mértékének megállapításáról, valamint a felszolgálási díj alkalmazásának és felhasználásának szabályairól szóló 71/2005. (IX. 27.) GKM rendelet (a továbbiakban: GKM Rendelet) 1. § (1) bekezdés].

A borravalóval ellentétben a felszolgálási díj minden esetben kell, hogy szerepeljen a kiállított számlán vagy nyugtán. A felszolgálási díjjal szembeni jogszabályi elvárás, hogy annak teljes összegét az alábbiakban részletesen meghatározott módon, adókkal és járulékokkal csökkentett összegben, a vendéglátásban közvetlenül közreműködők számára kell kifizetnie [GKM Rendelet 1. § (2) és (4) bekezdés].

Ugyan a felszolgálási díjból a munkáltatónak nem kell személyi jövedelemadót levonnia, mert az a vendéglátásban fizetett borravalóhoz hasonlóan adómentes juttatásnak minősül [Szja tv. 1. számú melléklet 4.21 pont], de a munkáltatói közterhek miatt a borravaló és a felszolgálási díj közötti pontos különbségtétel elengedhetetlen, ugyanis a felszolgálási díj járulékalapot képező jövedelem [a társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény 27. § (1) bekezdés a) pont]. A munkáltató mint kifizető köteles a járulékot megállapítani és levonni. Az adóhatóság által közzétett útmutatás alapján a felszolgálási díj munkavállalóknak történő kifizetése során a munkáltatónak a díjból le kell vonnia az őt terhelő adókat és járulékokat, mégpedig olyan módon, hogy a járulék alapja a számlán feltüntetett felszolgálói díj (áfa nélküli) nettó összegéből határozható meg.

Ilyen módon a felszolgálási díj a munkavállalót megillető ellátások alapját képezi. A borravalóhoz hasonlóan, 2020. június 30-ig a felszolgálási díj 81%-a számított jövedelemnek a nyugdíj megállapítása során, azonban – a borravalóval ellentétben – a munkavállalónak itt nem volt választási lehetősége a közterhek megfizetésével összefüggésben. Ettől kezdődően azonban a felszolgálási díj teljes összege beszámít a nyugdíj megállapítása során [Tny. 22. § (1) bekezdés e) pont].

A felszolgálási díj felosztásának szabályairól és arányáról a munkáltatónak a munkavállalói érdekképviseleti szervezettel, ennek hiányában az érintett munkavállalókkal kell írásban megállapodnia [GKM Rendelet 1. § (5) bekezdés]. Ez – mivel tipikusan a szakszervezeti szervezettség rendkívül alacsony – a gyakorlatban munkavállalókkal kötött írásbeli megállapodást jelent, amelynek elmaradásáért a munkáltató elmarasztalható, és annak jogkövetkezményeit is a munkáltatónak kell viselnie.

Felszolgálási díj egyszerűsített foglalkoztatásban

Amennyiben a munkáltató a munkavállalót az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. törvény (a továbbiakban: Efo tv.) szerint akár alkalmi munkában, akár idénymunkában foglalkoztatja, a felszolgálási díj kifizetésekor munkavállalóként figyelembe kell vennie azzal, hogy az adóhatósági álláspont szerint a felszolgálási díj nem munkabér, és az Efo tv. szabályai szerinti mentesített keretösszeg szempontjából nem kell figyelembe venni [Efo tv. 9. § (2) bekezdés]. A felszolgálási díj az Szja tv. korábban hivatkozott rendelkezésének megfelelően ebben az esetben is adómentes, azonban – a hagyományos munkaviszonnyal ellentétben – az egyszerűsített foglalkoztatott nem minősül biztosítottnak [Efo tv. 10. § (1) bekezdés], munkáltatója pedig társadalombiztosítási szempontból foglalkoztatónak (Tbj. 4. § 4.1 pont), így a felszolgálási díjat nem terheli társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettség sem [Tbj. 23. § (1) bekezdés a) pont].