Még csak éppen kezdjük az új évet, de már a tavalyi zárás kellős közepén és az új év változásainak sűrűjében vagyunk. Így van ez az iparűzési adó szempontjából is.
Az iparűzési adó 2024. évi változásai
Az egyéni vállalkozói tevékenység naptári éven belüli 181 napot egybefüggően nem szünetelése az adóalanyiság fennállását nem érinti
Az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvény alapján az egyéni vállalkozó tevékenységét 1 hónap és 36 hónap közötti időtartamra az ok megjelölése nélkül szüneteltetheti, a naptári év során egyszer vagy többször is. A Htv. 2023. év végéig hatályos szabályai az egyéni vállalkozói tevékenység szünetelésére nem tartalmaztak külön rendelkezést, így, ha e jogalany tevékenységét év közben szüneteltette, akkor a szünetelést megelőző időszakra (önálló adóévre) – az Art. 52. § (1) bekezdés e) pontja és (2) bekezdése alapján – soron kívüli (záró) iparűzésiadó-bevallást volt köteles 30 napon belül benyújtani.
A Htv. 38. § – 2024. január 1-jétől hatályos – (2) bekezdés második fordulata szerint az egyéni vállalkozót a Htv. alkalmazásában e tevékenysége szünetelésének időszakában is vállalkozónak kell tekinteni, ha a szünetelés időszaka a naptári éven belül egybefüggően nem éri el a 181 napot. Ebből következően, ha az egyéni vállalkozó adóéve nem több 180 naptári napnál, és ezen időtartamon belül tevékenységét akárhányszor szünetelteti, akkor az a Htv.-beli vállalkozói minősége fennállást nem érinti, azaz változatlanul iparűzési alanya az adónemnek.
Példa:
A jogalany a 2024. naptári év során egyéni vállalkozói tevékenységét
- év III–IV. és VII–X. hónapjában szünetelteti, azaz (61 nap + 123 nap =) 184 naptári nap, a tevékenység szüneteltetése két eltérő (nem egymást közvetlenül követő) időszakban történik, így a szüneteléseknek nincs kihatása az iparűzésiadó-alanyiság létére,
- 04. 01.–2024. 09. 30. közötti időszakban szünetelteti, ez egybefüggően 183 naptári nap, így ezen időszakra nem iparűzésiadó-alany. Ugyanakkor a 2024. 01. 01.–2024. 03. 31. közötti időszakra („első adóévre”) adóalany, valamint a tevékenység folytatásával (a szüneteltetés megszüntetésével) 2024. 10. 01-jétől kezdődő időszakra („második adóévre”) újra indul adóalanyisága. Mindez azzal jár, hogy a példabeli egyéni vállalkozó a 2024. naptári év során két önálló időszakban (első és második adóévben) külön-külön alanya az iparűzési adónak, ezen két adóévre önállóan kell az adót megállapítani, bevallania és megfizetnie.
A légi személyszállítást végző vállalkozásokra új tényállások irányadók
A Htv. 2024. évtől definiálja [52. § 59. pont] a légi személyszállítást végző vállalkozó fogalmát. E szerint azon vállalkozó, amely nettó árbevételének legalább 75%-a az adóévben légi személyszállítási szolgáltatásból (pl. jegyértékesítésből) és azzal együtt nyújtott szolgáltatásokból (pl. ülőhelyfoglalás díjából, poggyász- és pótdíjból) származik, légi személyszállítást végzőnek tekintendő.
A Htv. új telephelyfogalma [52. § 31. pont f) alpont] szerint a légi személyszállítást végző vállalkozó számára – az általános telephelyen túl – speciális telephely azon önkormányzat illetékességi területe, ahol a légi közlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvény szerinti repülőtér van, ahonnan e vállalkozó járatai indulnak.
A Htv. külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi telephelyéhez kapcsolódó gazdasági tevékenységhez kötődő nettó árbevétel fogalma [52. § 22. pont e) alpont] kiegészül a külföldi székhelyű légitársaságokra vonatkozóan. Az új normaszövegrész kifejezetten rögzíti, hogy nevezett jogalanyok esetén a nettó árbevétel részének kell tekinteni a Magyarországról induló személyszállító járatok igénybevételéért és az ahhoz kapcsolódó szolgáltatásokért (pl. poggyászszállításért, elsőbbségi elhelyezésért, VIP-váró igénybevételéért) fizetendő ellenértéket is.
A Htv. Melléklet 2.5. pontja új adóalap-megosztási módszert tartalmaz a légi személyszállítást végző adóalanyokra. Ekkor a vállalkozási szintű adóalap 20%-át a székhely és az általános telephely [52. § 31. pont a) alpont] szerinti települések között – személyi jellegű ráfordítással arányos, eszközérték-arányos vagy komplex – megosztási módszer alkalmazásával kell megosztani. Míg a vállalkozási szintű adóalap 80%-át a székhely és az új telephely települések között a székhely, telephely szerinti településről az adóévben induló járatok utasai számának a vállalkozó összes, székhely, telephely szerinti településről induló járata utasai számában képviselt aránya szerint kell megosztani.
Abban az esetben, ha a repülőtér több önkormányzat illetékességi területén helyezkedik el, akkor a „repülőtérre jutó adóalapot” a repülőtér m2-ben kifejezett területének az egyes önkormányzatok illetékességi területére eső részei arányában kell megosztani.
A Htv. átmeneti szabálya [51/R §] alapján a légi személyszállítást végző vállalkozó a 2024. január 1-jétől hatályos új szabályokat a 2023. évben kezdődő és 2023. december 31-ét magában foglaló adóéve iparűzésiadó-kötelezettségének megállapítása során – ilyen döntése nyomán – alkalmazhatja. Amennyiben a vállalkozó él az átmeneti szabály 2023. adóévére történő alkalmazásával, akkor valamennyi új rendelkezést köteles figyelembe venni [Htv. 51/R § (2) bekezdés].
Munkaerő-kölcsönzést végző vállalkozások új telephelye
A Htv. korábban hatályos szabályai alapján a munkaerő-kölcsönzést végző vállalkozást a székhelye és az általános telephelye (iroda, fióktelep vagy székhely településen kívüli központi ügyintézés helye) szerinti településen terhelte iparűzésiadó-kötelezettség. Ebből adódóan a vállalkozónak az iparűzésiadó-alapját nem kellett megosztania a kölcsönzött munkaerő munkavégzésének helye szerinti településre – kivéve, ha ott általános telephelye volt –, így ezen település nem „részesült” adóalapból és adóból.
A Htv. 2024. január 1-jétől új telephelyfogalmat [52. § 31. pont g) alpont] rögzít. Eszerint a Munka törvénykönyve szerinti (EGT-államában székhellyel rendelkező) munkaerő-kölcsönzést végző vállalkozó számára telephely keletkezik azon településen, ahol az általa kölcsönzött foglalkoztatottak az adóévben összesen legalább 21 000 óra időtartamban munkát végeznek. Az éves időkeret kimerítését az alábbi példán keresztül mutatjuk be.
Példa:
A 2024. naptári évben 251 munkanap van, ennek alapján 1 fő munkavállalóra [teljes munkaidőben (8 óra) való foglalkoztatás esetén (251 nap × 1 fő × 8 óra/nap =)] 2008 munkaóra jut. Így, ha egy munkaerő-kölcsönzést végző vállalkozás a településre legalább 11 fő (teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalót) kölcsönöz megrendelője (megrendelői) részére, akkor a 11 fő munkavállaló munkavégzése helye szerinti önkormányzat illetékességi területén az összes munkaóraszáma 22 088 óra (10 fő esetén 20 080 óra lenne), amely következtében a vállalkozásnak e településen Htv. szerinti telephelye áll fenn.
Előfizetői tartalom! A bejegyzés további része csak Irányadó Magazin előfizetők számára érhető el. A teljes tartalom megtekintéséhez jelentkezz be!
További cikkek
Kivaalany innovációs járulékának alapja
A kivaalanyok adóalap-megállapítása lényegesen más alapokon nyugszik, mint a társaságiadó-alanyoké. De a poén nem itt van. Az iparűzési adót a kivaalanyok választásuk szerint a kivaalap 120%-ában is meghatározhatják. Akkor lépjünk a következő mezőre. Milyen kihatással van ez az innovációs járulékra?
Érdekel
