Devizás tételek elszámolása és értékelése

Dr. Kardos Barbara Dr. Kardos Barbara| 2023. október |Előfizetői cikk |#számvitel
Figyelem! Ez a tartalom már több mint 90 napos. A benne közölt információk nem feltétlenül felelnek meg az éppen aktuális szabályozásnak.

A devizás tételek elszámolásával jellemzően napi szinten találkozunk és tudatosan, körültekintően, vagy kevésbé tudatosan és körültekintően kezeljük azokat. Amellett, hogy az oktatásban a Számviteli törvény előírásainak elmélyítésére készítünk példákat, a valóság komplexebb és kevésbé egyértelmű. A példáinkban pl. egy adott napon egy adott árfolyam van, a mai valóságban viszont napközben folyamatos árfolyamjegyzés van pl. a pénzintézeteknél, és elképzelhető, hogy a reggel és délután a forintszámlára beérkező azonos euróösszeg eltérő forintösszegben fog megjelenni a bankszámlán. Cikkemben a szabályokat ismertetem és az alkalmazási lehetőségeket tárom fel.

Devizás értékelés a Számviteli törvény szerint

A külföldi pénzértékre szóló eszközök és kötelezettségek bekerülési értéke a teljesítéskori választott árfolyamon kell, hogy meghatározásra kerüljön. A teljesítéskori választott árfolyam lehet:

  • a választott – hitelintézet által meghirdetett devizavételi és devizaeladási árfolyamának átlagán, vagy
  • a Magyar Nemzeti Bank, illetve az Európai Központi Bank által közzétett, hivatalos devizaárfolyamon kell forintra átszámítani;
  • a külföldi pénzértékre szóló követelés, illetve kötelezettség forintértékének meghatározása során – a vállalkozó számviteli politikában rögzített döntése alapján – alkalmazható az általános forgalmi adóról szóló törvénynek az adóalap forintban történő megállapítására vonatkozó előírásai szerinti árfolyam is;
  • valamennyi külföldi pénzértékre szóló eszköz és kötelezettség egységesen értékelhető devizavételi vagy csak devizaeladási árfolyamon is, ha az eltérésnek az eszközökre-forrásokra, illetve az eredményre gyakorolt hatása jelentős, és emiatt a megbízható és valós összkép követelménye az alapértékelés mellett nem teljesülne.

Devizás értékelés az Áfatörvény szerint

A devizás számla kibocsátása kapcsán érdemes górcső alá venni az Áfatörvényt, mely egyértelműbben kezeli a napon belüli árfolyamok kezelésének kérdését.

Az Áfatörvény szerint az alkalmazandó árfolyam az az utolsó, alább meghatározott időpontban érvényes, az adott külföldi pénznem valamely egységének forintban kifejezett ára, amelyet

a) belföldön pénzváltási engedéllyel rendelkező hitelintézet devizában eladási árként jegyez; vagy

b) az MNB hivatalosan közzétesz, feltéve, hogy a forintra történő átszámításra kötelezett így dönt, és erről a döntéséről az állami adóhatóságnak előzetes bejelentést tesz.

Vonatkozó időpont
  • a számla kézhezvételekor, a kiegyenlítéskor, vagy követő hónap 15. napján – a felsoroltak közül, amelyik leghamarabb bekövetkezik közösségen belüli beszerzés, előleg esetén és akkor, ha az ügyletfordított adózású,
  • a számlakibocsátás időpontja időszakonkénti elszámolásos ügyleteknél,
  • a teljesítés időpontja minden egyéb ügylet esetében.

Azaz, pl. belföldi vevő felé devizában kiszámlázott termékértékesítés vagy egyszeri szolgáltatásnyújtás esetében a teljesítés időpontjában érvényes választott árfolyam (ha a vállalkozás bejelentette az MNB-árfolyam alkalmazását, akkor az) alkalmazandó.

A számlázóprogramokat, illetve az integrált vállalatirányítási rendszereket alkalmazóknál is igaz az, hogy a rendszerben rögzített szabályok szerint kerül betöltésre az adott napra a választott árfolyam. Ilyen esetekben indokolt a rendszer által alkalmazott árfolyamszabály és a meglévő számviteli politika egyeztetése, adott esetben szoftverváltás esetén, ha az új szoftver nem tudja pl. a pénzintézet eladási árfolyamát beolvasni automatikusan, de az MNB-árfolyamot igen, akkor célszerű lehet a számviteli politika módosítása. Ebben az esetben nem szabad megfeledkezni a változtatás bemutatásáról a kiegészítő mellékletben.

Az Áfatörvény szerinti árfolyam választásának rögzítése a számviteli politikában abból a szempontból is indokolt lehet, hogy annak megfelelően a kimenő számláknál az utolsó ismert árfolyam alkalmazandó.

MNB-árfolyam alkalmazása esetén, pl. ameddig nem jelenik meg az adott napi MNB-árfolyam, a kiszámlázáshoz alkalmazható az előző napi MNB-árfolyam. Ha nem ez a választott árfolyam, akkor előfordulhat, hogy egy nap elején kiállított számlán szeptember 29-én még a szeptember 28-i MNB-árfolyam szerepel az áfaalap meghatározásánál, de a számviteli elszámolásnál az Sztv. szerinti választott árfolyam az MNB-árfolyam, ami adott napon érvényes, így a számla alapján a követelést már a szeptember 29-i árfolyamon kellene állományba venni. Azon programok esetében, amelyek tudnak kettős árfolyamot kezelni, a különbözet elszámolása automatikusan megtörténhet, de jelen esetben racionálisabbnak tűnik az Áfatörvény szerinti árfolyam alkalmazása.

Kimenő devizás számla elszámolása, teljesítési időpont és számla kelte szeptember 29., alkalmazott árfolyam 393,07 Ft/EUR (09. 28.), számlázott összeg 100 EUR

T 316. Belföldi vevő devizában          49 920

K 911. Belföldi értékesítés nettó árbevétele 39 307

K 467. Fizetendő áfa   10 613

Bejövő devizás számlák elszámolására is vonatkozik, hogy lehet a választott árfolyam az Áfatörvény szerinti árfolyam. A devizában kiállított belföldi számlák kell, hogy tartalmazzák az áthárított adó összegét forintban, ennek megfelelően az az áfa helyezhető levonásba forintban, amely a számla alapján áthárításra került. Így a bejövő számlák elszámolásánál az Áfatörvény szerinti választott árfolyam valójában a számla kibocsátója által választott árfolyam lesz, és ezen kerül állománybevételre az eszköz és a kötelezettség, vagy elszámolásra a költség, ráfordítás.

Bejövő devizás számla elszámolása igénybe vett szolgáltatásról, teljesítési időpont és számla kelte szeptember 29., alkalmazott árfolyam 393,07 Ft/EUR (09. 28.), számlázott összeg 100 EUR.

T 52. Igénybe vett szolgáltatás 39 307

T 466. Előzetesen felszámított áfa 10 613

K 4542. Devizás szállítók 49 920

Devizás számlák helyesbítése esetén meghatározó, hogy mi alapján történik a helyesbítés, mert annak megfelelően kell meghatározni a helyesbítés teljesítési időpontját, és így azt is, hogy mi lesz az alkalmazandó árfolyam. Tehát például, ha szeptember hónapban ad a vállalkozásom utólag engedményt egy augusztusban teljesített értékesítésre, akkor a helyesbítő számla teljesítési időpontja az eredeti teljesítés időpontja. Azaz a helyesbítő számlán a teljesítés időpontja előző időszakhoz fog kapcsolódni, de a számla kibocsátásával a fizetendő adó kerül csökkentésre, így nem lesz már beadott bevallásra önellenőrzési kötelezettség.

A helyesbítő számla kibocsátója abban az időszakban veheti figyelembe a fizetendő adó csökkentését, amely időszakban a módosító számla a jogosult rendelkezésére ált, a jogosultnak a pénzt visszatérítették. A számla befogadó oldalán sem lesz feltétlenül önellenőrzési kötelezettség, mert nála, ha ilyen utólagos számlahelyesbítés miatt csökken a levonható adó összege, akkor azt a csökkenést abban az időszakban kell elszámolnia főszabály szerint, amely időszakban az erről kiállított számla rendelkezésére áll. Befogadóként az alkalmazott árfolyam itt is a számlán forintban feltüntetett áfaösszeg alapján kerülhet meghatározásra (az árfolyam nem kötelező eleme a számlának).

Valutapénztár és devizabetét-számla

A pénzügyi rendezések történhetnek valutapénztárral és devizaszámlával szemben. A valutapénztár és devizaszámla-állomány növekedéseit a teljesítésnapi választott árfolyamon kell elszámolni. Az állománycsökkenések elszámolásánál az eszközök állománycsökkenési elszámolására érvényes főszabály érvényesül, azaz a valuta- és devizakészletek állománycsökkenésének értéke FIFO-módszerrel vagy átlagármódszerrel határozható meg. A számviteli politikában rögzíteni kell a választott értékelési eljárást. Az átlagármódszernek számos típusa létezik, lehet súlyozott átlagár és lehet időszaki átlagár, és lehet elszámoló árfolyam alkalmazása.

A választott módszert ebben az esetben is célszerű lehet ahhoz igazítani, hogy a nyilvántartást vezető program milyen értékelési eljárást tud kezelni. Ha a könyvelőprogram nem alkalmas az állománycsökkenések számított árfolyamának kezelésére, akkor célszerű lehet az időszaki átlagár, illetve az elszámoló árfolyam alkalmazása. Időszaki átlagár lényege, hogy az adott időszak állománycsökkenéseit az előző időszaki átlagár tárgyidőszaki állománynövekedési árfolyamaival korrigált értékén történik meg az állománycsökkenések elszámolása. Az időszaki átlagár alkalmazásában azonban nagyobb lehet a torzítás a nagyon ingadozó árfolyamok esetében, illetve a tartósan növekvő vagy csökkenő árfolyamok esetében is.

Mikrogazdálkodói beszámolót készítőknél

Mikrogazdálkodói beszámolót készítők esetében az alkalmazandó árfolyam az MNB-árfolyam, de a rendelet tartalmazza az Áfatörvény szerinti árfolyam alkalmazásának lehetőségét is a követelések és kötelezettségek vonatkozásában, feltéve, hogy az Áfatörvény szerint is az MNB-árfolyam kerül alkalmazásra.

A valuta- és devizakészletek állománycsökkenése kizárólag átlagármódszerrel határozható meg a mikrogazdálkodói beszámolót készítő gazdálkodóknál.

Mikrogazdálkodói beszámolót készítőknél a devizás tételeket nem kell, nem lehet átértékelni a fordulónapi árfolyamra.

További cikkek

számvitel
2024. október |Egri-Retezi Katalin |Előfizetői cikk

Cikksorozatunk első részében összefoglaltuk a követelések év végi értékelésének főbb számviteli szabályait és a kapcsolódó fontosabb értelmezési problémákat. Jelen írásunk a kapcsolódó könyvelési feladatokat példákkal illusztrálja.

Érdekel
kivaszámviteltao
2023. december |Egri-Retezi Katalin |Előfizetői cikk

Mégis lehetségessé válik a kivás cégek egyesülése és szétválása az adóstátuszuk megőrzésével. Vajon mennyire lesznek adókockázatosak ezek az eljárások?

Érdekel