Egy napelempark több élete (esettanulmány)

Ingatlan vagy ingóság?

A napelemek telepítéséhez kapcsolódó adózási kérdések minden esetben feladják a leckét. A napelemek telepítése már igen régre nyúlik vissza ahhoz, hogy egy használható tájékoztató anyaggal előállhatott volna már a NAV. Már ott el szokott akadni a történet, hogy a napelemet tekinthetjük-e ingatlannak, illetve ingatlan alkotórészének vagy sem. A NAV-tól erre a kérdésre általában azt a választ kapjuk, hogy egyedi megítélés tárgya. Innentől kezdve a fordított adózásra sem lehet egyértelmű választ adni.

Kezdjük a kályhánál, azaz nézzük meg, hogy milyen feltételeknek kell teljesülniük a fordított adózáshoz [Áfa tv. 142. § (1) bekezdés b) pont]:

• az ügylet tárgya szolgáltatás legyen,
• a szolgáltatás építési-szerelési vagy egyéb szerelési munka legyen,
• a munka ingatlan létrehozatalára, átalakítására, bővítésére, megváltoztatására irányuljon,
• a munkához szükséges legyen hatóság irányába történő bejelentésre vagy hatósági engedélyre.

Termék vagy szolgáltatás?

A napelemet telepítő vállalkozások saját maguk szokták beszerezni a beépítendő alapanyagokat, tehát rögtön felmerül a kérdés, hogy a beépítendő napelemeket, invertert, kapcsolókat, egyéb szerelési anyagokat adják el beépítéssel, vagy a beépítési szolgáltatás részét képezik a felhasznált anyagok? Nem számít egyszerű kérdésnek. Analógiaként a nyílászárók beépítése kérdését tudom felhozni. Még 2008. évben mondta ki a NAV, hogy az ablakok beépítése anyaggal együtt termékértékesítésnek minősül, és ezért nem adózik fordítottan. Az azóta eltelt 15 év alatt ez a kijelentés finomhangolódott, de az irány továbbra is a termékértékesítés. A napelemek tekintetében is viszonylag kevesebb a rombolás, azaz kérdés lehet, hogy mit tekintünk elsődlegesnek. Abból kell kiindulni, hogy megrendelő fél egy működőképes komplex rendszert vásárolt, és a szakemberekre bízza a teljes telepítési folyamatot. Tehát az ügylet szolgáltatásjellege az elsődleges, ezt a feltételt tekinthetjük teljesültnek.

Itt érdemes megjegyezni – kis kitérőként –, hogy ha olyan, földre telepített napelemről van szó, mely napelemet az ingatlan-nyilvántartásba is be kell jegyeztetni, akkor a többi feltétel teljesülésétől függetlenül fordított adós az ügylet, mivel a fordított adózás Áfa tv. 142. § (1) bekezdés a) pontja alá tartozó, termékértékesítéses esetről van szó.

A szolgáltatás szerelési jellege nem kérdés, ez a feltétel biztosan teljesül. Vezetékezni, csavarozni kell, falakat kell átfúrni, tehát a felsorolásban szereplő második feltétel is pipálható.

Kérdés lehet viszont, hogy a napelem beépítésével megváltozik-e az az ingatlan, amire azt telepítik. Ha a napelemet az ingatlan alkotórészének tekintem, akkor az ingatlan is megváltozik, azaz bővül. Amennyiben a napelemet nem tekintem az ingatlan alkotórészének, akkor az építési, szerelési munka eredményeképpen egy ingóságot helyezek az épületen, tehát az egyik feltétel nem teljesül.

A napelemparkok tekintetében a NAV már régebben kijelentette, hogy a földre telepített, bármekkora területű napelemek ingatlannak minősülnek. Ezt erősíti az a körülmény is, hogy a napelemparkot az ingatlan-nyilvántartás is jegyzi. Az épület tetejére felrakott napelem körül már több a vita, az adóhatóság az adózó egyedi megítélésére bízza a napelem ingó vagy ingatlan jellegét. Ha fizikai szempontból vizsgáljuk a kérdést, akkor könnyen juthatunk arra a következtetésre, hogy maguk a napelemek, az inverter és egyéb készülékek rombolás nélkül levehetők, azaz nem az ingatlan jelleg a domináns. Figyelembe kell azonban azt is venni – és itt már EU-bírósági döntésekkel is lehet találkozni –, hogy ha az adott műszaki berendezés leszerelése szakértelemhez kötött, akkor hajlik a történet az ingatlan-alkotórészi kapcsolat felé. Meglehetősen árnyalt történet, de véleményem szerint az épület tetejére szerelt napelem esetén is az ingatlan jelleg lesz az erősebb, azaz itt is a feltétel teljesülését állapíthatjuk meg.

Hatósági engedély

A hatósági engedély vagy hatósági bejelentés megléte az utolsó feltétel.

Hatósági engedély alatt értjük azt, hogy a hatóság – aktívan – hozzájárul ahhoz, hogy valamilyen tevékenységbe, konkrétan egy építési munkába belekezdjenek vagy folytathatják azt. Hatóság alatt mindennemű állami és önkormányzati szerv szóba jöhet. Nem hatóság a különféle közműcég, az állami vagy önkormányzati cég. Az engedély tartalma nem kell, hogy építési tartalmú legyen, azaz az engedélynek nem feltétlen kell a műszaki tartalomra irányulnia. A napelemek kapcsán jellemzően településképi (hova és mekkora mennyiség helyezhető el a tetőn ahhoz, hogy az a településképet például egy óvárosi részen ne rontsa), örökségvédelmi (védelem alatt álló épületen akármilyen munkát nem lehet végezni) engedélyek jöhetnek szóba. Ha egy építési munkáról utólag, már a befejezést követően derül ki, hogy engedélyköteles vagy bejelentésköteles lett volna, akkor arra az ügyletre utólag fog a feltétel teljesülni, azaz módosítani kell a számlát. Ez akkor is igaz, ha ezt a NAV állapítja meg (támogató eljárásban üzen, vagy rosszabb esetben határozattal állapítja meg).

Hatósági bejelentés esetén az ügyfél egyoldalúan közli, hogy milyen tevékenységet kíván folytatni, amit a hatóság csak befogad.

Fordított adózás szempontjából nem minősül sem engedélynek, sem bejelentésnek az az eset, amikor az ügyfél azt kérelmezi vagy jelenti be, hogy az építési, szerelési munkával létrehozott bármilyen műtárgyat használatba venné. Tehát a hatósági engedélynek, bejelentésnek arra kell irányulnia, hogy az adott tevékenységbe belekezdhessen, folytathassa vagy befejezze azt.

A napelemek tekintetében a hatóságiengedély-kötelezettség nagy szórást mutat, többnyire nem kell a hatóság hozzájárulása a beruházáshoz. Az energiaszolgáltató engedélye már annál inkább, de mivel az energiaszolgáltató nem hatóság, ezért ezzel az engedéllyel nem kell foglalkoznunk.

Fordított vagy egyenes?

Tehát eljutottunk oda, hogy az adott napelem-beruházásról meg tudjuk állapítani, fordított vagy egyenes adós.

Egyre többet lehet olyan napelem-beruházással találkozni, amikor egy beruházás keretében napelem kerül földre és a tetőre is, és ráadásul csak a tetőre szerelt napelemhez kell a hatóság engedélye. Ebben a kombinációban is el kell dönteni, hogy fordított vagy egyenes adós az ügylet.

A válasz nem olyan egyszerű, kétféle kimenet is lehet:

• A szerződés szerint a földre és a tetőre szerelt napelemek külön beruházások, azaz külön ellenértékkel bírnak, külön teljesülnek, külön számlázzák őket. Ebben – a nem valószínű esetben – az engedélyköteles napelem-beruházás fordítottan, a tetőre szerelt napelem-beruházás egyenesen adózik.
• A szerződés szerint a napelem-beruházást a felek egy beruházásnak tekintik, és a megrendelő csak akkor fogadja el a teljesítést, ha a földre és a tetőre szerelt napelem is működik. Itt jön az a szokásos szöveg, hogy a főügylet határozza meg az alkalmazandó adózási mechanizmust. A megrendelő biztosan nem fogja tudni megmondani, hogy alapvetően a tetőre vagy a földre szerette volna kérni a napelemeket, ezt nyilván az elérni kívánt energia, a kivitelező javaslata és a pénzügyi lehetőségek döntötték el. Itt azt az egyszerű megoldást választanám, hogy a beruházás melyik eleme a drágább, magyarul, hová kerül több napelem, illetve melyiknek költségesebb az előkészítése. Ha az engedélyköteles, tetőre kerülő résznek nagyobb a költségvetése, akkor a teljes beruházás fordítottan adózik.