Egyszerűsített foglalkoztatás

A népszerűség oka

Az egyszerűsített foglalkoztatás népszerűsége a járványhelyzettel összefüggésben újra erőre kapott, több vállalkozás is ezt a módszert alkalmazza, hogy a munkaerőt részben meg tudja tartani, de a bérköltségei alacsonyabbak legyenek.
Ráadásul munkaügyi központban regisztrált álláskeresők is vállalhatnak egyszerűsített foglalkoztatással munkát.

Létszámkorlát

Az egyszerűsített foglalkoztatás heti, havi és éves korlátai ismertek, azonban a munkaadó szempontjából az összes dolgozóra alkalmazandó létszámkorlát szabálya nem mindig kerül előtérbe.

Minden év január 1-jén, illetve július 1-jén meg kell állapítani, hogy a megelőző fél év adatai alapján mennyi volt a munkaviszonyban foglalkoztatottak átlagos létszáma egész főre kerekítve.

• Ha a létszám 0 főre jön ki, akkor a felhasználható napok száma a következő fél évre napi átlag 1 fő.
• Ha a létszám 1–5 főre jön ki, akkor a felhasználható napok száma a következő fél évre napi átlag 2 fő.
• Ha a létszám 6–20 főre jön ki, akkor a felhasználható napok száma a következő fél évre napi átlag 4 fő.
• Ha a létszám ettől magasabb, akkor a felhasználható napok száma a következő fél évre napi átlag a kiszámított létszám 20%-a szintén egész főre kerekítve.

A felhasználható napok száma tehát úgy értendő, hogy ennyi napot lehet felhasználni több dolgozó tekintetében is. Ez azt jelenti, hogyha a keret 4 fő július 1-jén, akkor 4 × 184 napot lehet egyszerűsített foglalkoztatásra felhasználni tetszőleges számú dolgozó tekintetében. Akár egyetlen napra is be lehet jelenteni 736 fő egyszerűsített foglalkoztatását.

A bejelenthető napok számát tehát két részletben kell meghatározni az első és második félévre, de ettől függetlenül előfordulhat, hogy a teljes éves keret egyszerre van kihasználva. Azaz, ha az első félévre 1 fő a létszám, a második félévre 2 fő, akkor belefér a keretbe az is, hogy mondjuk szeptemberben egy nagyobb munkához 5 napra bejelentünk 110 embert.

A matek úgy jön ki, hogy a létszámkorlát: 1 × 182 + 2 × 184 = 550 nap

Adótartozás

A másik kevésbé ismert korlátozás az adótartozás fennállása. A szabályozás szerint, ha a vállalkozónak egyszerűsített közteher, szociális hozzájárulási adó, szakképzési hozzájárulás, rehabilitációs hozzájárulás, munkáltatói minőségben levonandó személyi jövedelemadó adónemekben 300 000 forint tartozása halmozódik fel, akkor, amíg ezt a hátralékot maradéktalanul ki nem egyenlíti, addig nem tud bejelenteni egyszerűsített foglalkoztatottat.
Fontos, hogy nem elég csak „alámenni” az összegnek, azt ki kell egyenlíteni. És ha majd újra megnyílik a lehetőség az egyszerűsített foglalkoztatásra, akkor a 300 ezer forintos tartozásig nincs korlátozás.

A többi adónemmel nem kell foglalkozni, a lényeg, hogy a felsorolt adónemek legyenek rendezve.

A tartozás rendezése történhet fizetési könnyítéssel is, azaz, ha jogerősen halasztást vagy részletfizetést kap a vállalkozó, akkor az is megfelelhet a célnak.

Gondot jelenthet az is, ha a vállalkozás összességében nem rendelkezik adótartozással, de az egyik adónemen tartozása a másikon pedig túlfizetése van. Miután ennél a szabálynál nem az összes adónemet kell nézni nettó módon, fontos a tartozás rendezéséről gondoskodni, akár egy átvezetési kérelemmel. Mert igen, fennállhat az az anomália, hogy a cég benne van a köztartozásmentes adatbázisban, de mégsem jogosult az efós foglalkoztatásra.
Gondoljunk csak bele, ha egy cég a járulékait folyamatosan a visszaigényelhető áfából rendezi. Az áfán tetemes túlfizetés, a járulékokon meg tartozás. Máris kész a baj.

Téves bejelentések

A téves bejelentések kezelése is gyakori kérdés szokott lenni. Az egyik nagyon fontos szabály, hogy csak a hibátlan adatokat tartalmazó és a foglalkoztatást megelőző bejelentés esetén van helye az egyszerűsített foglalkoztatás alkalmazásának.

Ha elírásra kerül például az adóazonosító jel, és a foglalkoztatás megkezdését követően észlelik a hibát, akkor az a bejelentés ugrott, az adott tényleges foglalkoztatásra tekintettel kifizetett bérre a normál közterhek fognak rakódni.

Ha a bejelentés nem valódi személyt takar, azaz a személy és az adóazonosító között ellentmondás van, akkor a nem létező személyre nem kell megfizetni a közterhet.

Ha a bejelentés nem jó napot vagy napokat tartalmaz, akkor meg kell nézni, hogy mely napokat lehet még „megmenteni”, azaz van-e lehetőség módosítani.

A módosításnak legkésőbb a foglalkoztatás napján 9 óráig van helye, azt követően nincs. És ha egyébként valós személy és előremutató dátum van bejelentve, akkor a közterhet meg kell fizetni olyan napra is, amikor nem volt foglalkoztatva az adott személy, és ez azt is jelenti, hogy a korlátok szempontjából is ellőttük azt a napot.

Vegyük a következő esetet:

Egy építőipari tevékenységet folytató cég egy munkavállalót 4 egybefüggő napra – március 5–8. napokra – jelent be 2020. március 3-án. A foglalkoztatás 2. napján, azaz március 6-án kiderül, hogy a dolgozó nem fog dolgozni március 7-én. Ebben az esetben a módosítást 2020. március 7-én reggel 9 óráig áll módjában a munkáltatónak bejelenteni.

A módosítást ebben az esetben három lépésben kell végrehajtani:

• elsőként a teljes jogviszony törlését kell bejelenteni,
• majd a következő „23. pótlapon” március 5-6. napokra, illetve
• a harmadik „23. pótlapon” március 8-ra kell a bejelentést ismételten megtenni.

Ha a bejelentés visszamenőleges nap, vagy a korlátokon felüli nap (például az adott munkáltató-munkavállaló relációjában 16. nap egy hónapon belül), akkor a téves bejelentés alapján nem kell megfizetni a közterhet. Ha a tényleges foglalkoztatásra sor kerül mondjuk az adott hónapon belül a 16. napon, akkor a bérre a normál a közterhek fognak rakódni.