Évek között áthúzódó tételek

Számvitel

Idézzük fel ismét a Számviteli törvény előírásait:

Az időbeli elhatárolás elve szerint az olyan gazdasági események kihatásait, amelyek két vagy több üzleti évet is érintenek, az adott időszak bevételei és költségei között olyan arányban kell elszámolni, ahogyan az az alapul szolgáló időszak és az elszámolási időszak között megoszlik.

Passzív időbeli elhatárolásként kell elkülönítetten kimutatni

a) a mérleg fordulónapja előtt befolyt, elszámolt bevételt, amely a mérleg fordulónapja utáni időszak árbevételét, bevételét képezi,

b) a mérleg fordulónapja előtti időszakot terhelő költséget, ráfordítást, amely csak a mérleg fordulónapja utáni időszakban merül fel, kerül számlázásra.

Kötelezettségek azok a szállítási, vállalkozási, szolgáltatási és egyéb szerződésekből eredő, pénzértékben kifejezett elismert tartozások, amelyek a szállító, a vállalkozó, a szolgáltató, a hitelező, a kölcsönt nyújtó által már teljesített, a vállalkozó által elfogadott, elismert szállításhoz, szolgáltatáshoz, pénznyújtáshoz, valamint az állami vagy önkormányzati vagyon részét képező eszközök – törvényi rendelkezés, illetve felhatalmazás alapján történő – kezelésbevételéhez kapcsolódnak.

Az érintett számlák

Például azoknál a szolgáltatásoknál, amelyeknek az időszaka teljes egészében még december 31-ig tart, de a számla kiállításának időpontja csak januárban történik meg, szállítói tartozásként kell elszámolni. Szóba sem jöhet az időbeli elhatárolás azért sem, mert ezen gazdasági események nem érintenek több évet.

Válaszként gyakran azzal szoktam érvelni, hogy egy szolgáltatás igénybevételekor a tartozás nem azzal áll fenn, hogy kiállítják a számlát, hogy elérkezett az időszak utolsó napja.

A szállító helyett a passzív időbeli elhatárolásokkal szembeni költségelszámolás csak szolgáltatásnyújtás igénybevétele esetén lehetséges, és csak akkor, ha az igénybe vett szolgáltatás az egyik üzleti évről a másik üzleti évre áthúzódik, és az üzleti évekre jutó szolgáltatás értéke a vonatkozó szerződések alapján egyértelműen meghatározható.

Termékbeszerzést sem számla alapján, sem számla nélkül nem lehet a passzív időbeli elhatárolásokkal szemben elszámolni! A termékbeszerzést (akár beruházásnak, akár készletnek minősül) mindig a szállítóval szemben kell könyvelni: ha van számla, akkor a konkrét szállítóval szemben, ha nincs számla, de a teljesítés megtörtént, akkor nem számlázott szállítóként.

Példák

Mint említettem, nincs évzárás, hogy ne merülne fel kérdésként.

Nézzük ezen konkrét esetek alapján a teendőket!

Így szólt a kérdés:

A beérkező szállítói számla folyamatos szolgáltatást tartalmaz (munkaerő-kölcsönzés). Számlán szereplő dátumok:

• Teljesítési időpont: 2025. 01. 23.
• Számla kiállítása: 2025. 01. 08.
• Fizetési határidő: 2025. 01. 23.

A számlában fel van tüntetve, hogy 2024. decemberi teljesítés.

Kérdésem, hogy melyik megoldás a helyes?

• 2025-ben lekönyveljük a számlát a fenti dátumokkal és elhatárolásra tesszük, majd 2024. évben vegyes könyvelési tétellel a megfelelő költséghelyre tesszük az elhatárolással szemben, vagy
• a folyamatos szolgáltatás miatt a számlát költségre 2024. évben könyveljük, majd az átkerül 2025-ben a januári áfalistába, addig pedig év végén a következő időszaki áfa (36 806 fk.) főkönyvi számon tartjuk nyilván?

A válasz természetesen az, hogy a második megoldás a helyes. Nincs időbeli elhatárolás, ezeket a számlákat év végén szállítói tartozásként kell kimutatni.

A gond természetesen az áfa, mert:

• a költséget nettó módon kell elszámolni,
• a szállítói tartozást bruttó értékben kell kimutatni,
• az áfa pedig 2024-ben nem elszámolható, így azt egy követelésszámlán kell nyilvántartani év végén.

Könyvelési tételek december 31-én

T 52. Igénybe vett szolgáltatás – K 45. Szállítók

T 466. Előzetesen felszámított áfa – K 45. Szállítók

T 36. Áfaátvezetési számla – K 466. Előzetesen felszámított áfa

Január 1-jén

T 466. Előzetesen felszámított áfa – T 36. Áfaátvezetési számla