Ingóságok értékesítése

Ingóság az Szja-törvényben

Az Szja-törvény 3. §-ában találjuk a fogalmakat, és most szerencsénk van, az ingóságra is van pontos definíció.

„Ingó vagyontárgy: az ingatlannak nem minősülő dolog, kivéve a fizetőeszközt, az értékpapírt és a föld tulajdonosváltozása nélkül értékesített, lábon álló (betakarítatlan) termést, terményt (pl. lábon álló fa).”

Ebből megtudtuk azt, hogy nem tartozik ide:

• az ingatlan,
• a fizetőeszköz,
• az értékpapír és a
• lábon álló termés, termény.

A negatív definícióknak pedig az egyik nagy problémája, hogy akkor minden más vagyontárgy ide tartozik. Legyen az egy kép, autó, bútor, vagy a gyerekek kinőtt ruhája.

Gazdasági tevékenység

Egy ingó vagyontárgyat gyakran azért adunk el, mert már nincs rá szükségünk. Alapvetően nem azért vettük, hogy azt haszonnal adjuk el, hanem azért, hogy használjuk, és majd, ha már nincs rá szükségünk, és még van értéke, akkor értékesítjük.

A használtcikk-kereskedő oldalakon azonban sokszor van olyan, hogy valaki nemcsak a kinőtt gyerekruhákat értékesíti, hanem vadiúj cuccokat kínálnak eladásra. Ebben az esetben felmerül a közvetlen haszonszerzés, azaz, hogy kizárólag annak érdekében vásárolta meg, hogy hasznot szerezzen.

Erre az esetre kell a 3. § 46. pontban levő fogalmat alkalmazni.

„Gazdasági tevékenység: valamely tevékenység üzletszerű, illetőleg tartós vagy rendszeres jelleggel történő folytatása, amennyiben az ellenérték elérésére irányul, vagy azt eredményezi, és annak végzése független formában történik.”

Ha valaki az ingóság értékesítését magánszemélyként, gazdasági tevékenység keretében végzi, akkor az adóját sajátos módon kell megállapítani.

Az ingóságok adózásának módjai

Amennyiben az értékesítést gazdasági tevékenység keretében végezzük, akkor az összevonandó jövedelem részeként kell adózni.

Amennyiben az értékesítés nem meríti ki a gazdasági tevékenység fogalmát, akkor az értékesítés nagyságától függően, lehet:

• adómentes,
• külön adózó jövedelemként adóköteles.

Adómentes értékesítés

Az Szja-törvény 11. § (3) bekezdése alapján nem kell bevallani azt a bevételt, amely ingó vagyontárgy átruházásából származik, és

• az éves összege nem haladja meg a 600 ezer forintot, vagy
• az abból megállapított összes jövedelem nem haladja meg a 200 ezer forintot.

Az adómentességre tehát két út is van, de az egyik a bevételhez kötött, a másik pedig a jövedelemhez.

A bevétel az eladási ár, a jövedelem pedig a szerzési értékkel csökkentett eladási ár.

A szerzési érték meghatározására még visszatérek.

Speciális eset az adómentességre

Nem kell jövedelmet megállapítani az ingó vagyontárgyak átruházására tekintettel megszerzett bevétel után, ha azt az adózó – a természetes személyek adósságrendezéséről szóló törvényben szabályozott, bíróságon kívüli adósságrendezési megállapodás, bírósági adósságrendezési egyezség vagy adósságtörlesztési határozat alapján – teljes egészében a tartozásai megfizetésére fordítja.

Van még tovább két olyan eset, amikor nem a magánszemélynek kell foglalkozni az adózással:

• A magánszemély fémhulladék átruházására tekintettel szerzett bevételéből 25 százalék számít jövedelemnek. Az adót a kifizetéskor a kifizető állapítja meg és vonja le, vallja be és fizeti meg.
• A vadon gyűjtött termék, termény (gyógy- és fűszernövények, vadon termő gyümölcsök és gombák, valamint éticsiga) magánszemély által felvásárlónak való értékesítéséből származó bevétel 25 százaléka számít jövedelemnek. Az adót kifizetéskor a felvásárló megállapítja és levonja, majd bevallja és megfizeti.

Fontos, hogy ezeket az értékesítéseket már nem kell figyelembe venni a 600 ezer forintos bevételi határnál.

Külön adózó jövedelem

Még mindig a nem gazdasági tevékenységként értékesített ingatlanoknál vagyunk, de már nem férünk bele az adómentes keretbe. Azaz, a bevételünk több mint 600 ezer forint, vagy a hasznunk meghaladja a 200 ezer forintot.

A jövedelmet úgy kell megállapítani, hogy a bevételből le kell vonni az igazolt költségeket (kivéve azokat, amelyeket valamely tevékenységéből származó bevételével szemben költségként már elszámolt). Ilyenek:

a) a megszerzésre fordított összegek és az ezzel összefüggő más kiadások,

b) az értéknövelő beruházások,

c) az átruházással kapcsolatos kiadások.

Megszerzésre fordított összeg

• a vásárlásról szóló szerződés, számla, nyugta, elismervény vagy más bizonylat szerinti érték,
• cserében kapott ingó vagyontárgy esetében a csereszerződésben meghatározott érték,
• külföldről behozott ingó vagyontárgy esetében megszerzésre fordított összegnek a vámkiszabás alapjául szolgáló érték,
• öröklés esetén az ingó vagyontárgy megszerzésére fordított összeg a hagyatéki eljárásban megállapított érték,
• ingyenes szerzés esetén az illetékkiszabás alapjául szolgáló érték, ennek hiányában az ingó vagyontárgy megszerzéskori szokásos piaci értéke,
• az általános forgalmi adóról szóló törvény szerinti műalkotás, gyűjteménydarab vagy régiség ajándékozással történő szerzése esetén, ha az állami adó- és vámhatóság nem szab ki illetéket, a magánszemély döntése alapján az átruházásból származó bevétel 75 százaléka.

Amennyiben a fentiek egyike alapján sem állapítható meg a szerzési érték, akkor a bevétel 25 százaléka számít jövedelemnek, azaz a 75 százalékát kell szerzési értéknek tekinteni.

Figyelembe vehetjük az értéknövelő beruházásokat is, de vannak korlátok. Akkor nevezzük értéknövelőnek a beruházást, ha az eszköz eredeti használhatóságát növeli, javítja és/vagy az átruházást megelőző 12 hónapon belül és az átruházásról szóló szerződés szerinti bevételnek az 5 százalékát meghaladó mértékben az eredeti használhatóságának megőrzése, helyreállítása céljából történt.

Nem tartom szerencsésnek az és/vagy kifejezést egy adótörvényben, de itt talán helyénvaló. A két feltétel együtt és külön is elég ahhoz, hogy figyelembe vegyük a felújítási költségeket.

Csak azokat nem lehet elszámolni egy felújításnál, amikor a helyreállításra kisebb összegeket fordítunk.

Ha például valaki a használt autóját adja el úgy, hogy fél évvel korábban javították az autót, akkor észen kell lenni. Ez ugyanis nem növeli az eredeti használhatóságát, hanem az eredeti állapot helyreállítása a cél. Ekkor tehát figyelni kell az 5 %-os korlátra, azaz egy 2 milliós autó esetében ennek legalább 100 ezer forintnak kell lennie, mert csak akkor lehet levonni. Bár ez lehet, hogy nem olyan nehezen teljesíthető feltétel.

Az ingóságoknál azt gondolnánk, hogy ritka esetben van adókötelezettség. Mert használtan már biztosan nem ér annyit, mint amennyiért vettük. Ehhez azonban az kell, hogy tudjuk igazolni, mennyiért vettük. Mert ha már nincs meg a vásárláskor kapott számla, akkor marad a 25 százalék utáni adózás.

Persze sokan pont fordítva ülnek a lovon. Tudják, hogy most sokkal többért el tudják adni, mint amennyiért évekkel ezelőtt vették, de úgy gondolják, hogy nem akarják azt a számlát lobogtatni, inkább azt mondják, már nincs meg, és adóznak a 25 százalék után. Mindez talán védhető is lehet, ha olyan eszközről van szó, amihez nincs valamilyen hatósági nyilvántartás.

Manapság például a használt autók ára igen magasan van. Sokszor előfordul, hogy az évekkel ezelőtt vett autónkat most többért el tudjuk adni. A különbség után pedig adózni kell, ha a bevétel meghaladja a 600 ezer forintot, vagy a hasznunk a 200 ezer forintot.

Vagy olyan szituáció is lehet, hogy egy teljes lakásfelújítás után eladjuk régi bútorainkat, a konyhát, mert újat veszünk. Ha megvannak a beszerzésről szóló számlák, ezeket kellene alapul venni. És lehet, hogy már használt, de azért egész más már az árfekvés is. Ha pedig nincs meg a számla, akkor, bizony, ott a 25 százalék utáni adózás.

Kisebb szépségtapasz, hogy a 200 ezer forintos jövedelem adómentessége akkor is megmarad, ha végül a haszon több mint 200 ezer forint.

Nem kell ugyanis megfizetni az ingó vagyontárgyak átruházásából az év során együttesen származó jövedelem adójának a 30 ezer forintot meg nem haladó részét.

Ha tehát a bevétel és a szerzési érték különbsége 500 ezer forint, akkor annak adója 75 ezer forint, amiből 30 ezer forintot nem kell megfizetni, így a fizetendő adó 45 ezer forint.

Összevonandó jövedelem

Önálló tevékenységből származó jövedelem lesz:

• ha valaki saját maga által készített terméket értékesít, vagy
• rendszeresen, gazdasági tevékenység keretében történik az ingóság értékesítése.

Az önálló tevékenységből származó jövedelmek tulajdonsága, hogy:

• 10 százalékos költségátalánnyal vagy tételes költségelszámolással kell meghatároznunk a bevételből a jövedelmet,
• a jövedelem 89 százaléka után kell a 15 százalékos szja-t és a 13 százalékos szochót megfizetni,
• a jövedelemnek nincs adómentes része,
• a szochónak nincs felső határa,
• az szja-ra igénybe vehetők az adókedvezmények.

Mint említettem, ide tartozik az az eset, ha valaki azért vásárol ruhákat, hogy azt eladja, tehát nem a saját gyereke által használt ruhát adja el. Megállapítjuk a jövedelmet (költségekkel csökkentett bevétel), majd vesszük a 89 százalékát, ez lesz az adók alapja. Ezután fizetjük a 15 százalék szja-t és a 13 százalék szociális hozzájárulási adót.