Jogdíjbevétel az adóban

K+F-től a jogdíjig

A társaságinyereség-adózásban alkalmazott adóösztönzők több szinten képesek támogatni kutatás-fejlesztési (K+F) tevékenység folytatását. Az innovációs folyamat lényege, hogy a K+F költségek eredményeképpen jönnek létre a szoftverek. Adókedvezmény pedig ezen utóbbi tekintetében is van: a szabadalmakból és szoftverekből származó jogdíjakra biztosított adóalap-kedvezményekről beszélünk.

A magyar adórendszer a fentiekben leírt valamennyi típusú kedvezményt ismeri. A K+F adóalap- és az adókedvezmények mellett lényegében adómentes a jogdíjból származó jövedelem fele (azáltal, hogy levonható az adóalapból).

K+F kedvezmény

Mielőtt a Tao-törvény kedvezményszabályát részleteznénk, nézzük meg, mi is az a kutatás-fejlesztés.

A meghatározáshoz két törvényt is figyelni kell:

• Tao-törvény (1996. évi LXXXI. törvény),
• Innovációs törvény (2014. évi LXXVI. törvény).

A Tao-törvény szerint:

• Saját tevékenységi körében végzett K+F tevékenység: az adózó saját eszközeivel és alkalmazottaival a saját eredményére és kockázatára végzett K+F tevékenység, illetve az a K+F tevékenység, amelyet az adózó a saját eszközeivel és alkalmazottaival más személy megrendelésére teljesít, továbbá a kutatás-fejlesztési megállapodás alapján végzett (közös) kutatás-fejlesztési tevékenység.
• Kutatás-fejlesztési megállapodás: a tudományos kutatásról, fejlesztésről és innovációról szóló törvény szerinti kutatás-fejlesztési megállapodás.

A kedvezményről a 7. § (1) t) pontja rendelkezik, de a (17)-(18.d) bekezdésben foglaltakra is figyelemmel kell lenni.
Eszerint

„az adózó saját tevékenységi körében végzett alapkutatás, alkalmazott kutatás, kísérleti fejlesztés közvetlen költsége (ide nem értve a belföldi illetőségű adózótól, a külföldi vállalkozó belföldi telephelyétől vagy a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti egyéni vállalkozótól közvetlenül vagy közvetve igénybe vett kutatási és kísérleti fejlesztési szolgáltatás ellenértéke alapján elszámolt közvetlen költséget) a felmerülés adóévében, vagy – az adózó választása szerint, ha a költséget kísérleti fejlesztés aktivált értékeként (szellemi termékként) állományba veszi – legfeljebb az elszámolt értékcsökkenés összegéig az értékcsökkenés elszámolásának adóévében…”.

Ez idáig már durva, de a mondatnak még mindig nincs vége, mert van egy korlátozás a támogatások esetére:

„az adózó nem csökkentheti az adózás előtti eredményt az említett költségből (ráfordításból) a fejlesztés céljára vagy a tevékenység költségei (ráfordításai) ellentételezésére a mérlegkészítés napjáig az adóhatóságtól igényelt vagy az adóévben – visszafizetési kötelezettség nélkül – kapott támogatás, juttatás összegével, illetve – ha él a választási lehetőséggel – a támogatás, juttatás alapján az adóévi adózás előtti eredménye javára elszámolt bevétellel”.

Arról van szó, hogy valaki önmaga végzi a kutatás-fejlesztést. Ha ezen a jogcímen költséget számol el, akkor ezt még egyszer levonhatja az adóalapból. Választhat, hogy ezt mikor szeretné:

• a költségek felmerülésének adóévében, vagy
• az aktiválás után az elszámolt értékcsökkenés értékéig.

A döntést minden bizonnyal az fogja meghatározni, hogy a költségelszámolás évében van-e szükség még adóalap-csökkentésre, vagy inkább a következő években jön majd jól.
Aki pedig nem önmaga végzi a kutatás-fejlesztési tevékenységet, az egy nyilatkozattal tudja érvényesíteni a kedvezményt.

Jogdíjkedvezmény

Ha már túl vagyunk a kutatás-fejlesztésen, akkor annak eredménye – például egy szoftver – jogdíjbevételre jogosítja a vállalkozást.
A téma azért is aktuális, mert 2016. július 16-i hatállyal módosultak a Tao-törvény jogdíjra vonatkozó előírásai, aminek átmeneti hatálya mostanában jár le.
Az új szabályozás célja, hogy egy adott immateriális jószágra tekintettel jogdíj címén realizált nyereség csak olyan arányban jogosítson kedvezményre, amilyen arányban az adózó ezen immateriális jószág előállításához ténylegesen, saját maga hozzájárult. Na de ne szaladjunk ennyire előre!

Mit tekinthetünk jogdíjnak?

Jogdíjnak egyes kizárólagos jogokhoz kapcsolódó eredmény (nem a bevétel) minősül. Az új fogalom tehát tartalmilag és összegszerűen is sokkal szűkebb kört jelent, mint korábban. Korábban a kedvezmény a bevételre járt, a jelenlegi szabályozás az eredményt határozza meg.
Egy szoftvertermék esetén önmagában a jogdíjeredmény meghatározása, azaz a bevételhez hozzárendelhető költségek követése komoly kihívást jelenthet.

Mielőtt a kedvezményt részleteznénk, talán fontos tudni az átmeneti időszakról.

A jelenlegi szabályozás 2016. június 30-át követően szerzett, előállított jogdíjra jogosító immateriális jószágokra, illetve az ezen időpontot követően bejelentett immateriális jószágokra vonatkozik.

A 2016. június 30-át megelőzően szerzett, előállított, illetve bejelentett immateriális jószágokra tehát a kedvezmények a „régi” szabályok szerint érvényesíthetők, méghozzá (főszabályként) legfeljebb a 2021. június 30-ig lezáruló adóév végéig, amennyiben az adózó ezekre 2016. június 30-ig alkalmazott csökkentő tételt a régi szabályok szerint.

Eltérő üzleti év hiányában 2021 júniusáig a 2020-as év tud lezárulni utoljára, így ezt a kedvezményt a régi rendszer alapján idén lehet utoljára alkalmazni.

Tehát nekik is alaposan fel kell készülniük arra, hogy a kedvezményre jogosító jogdíjeredményt jószágonként határozzák majd meg.

Adóalap-korrekciós tételek

A jogdíjra jogosító immateriális jószággal kapcsolatban két kedvezmény is található a Tao-törvényben.

Egyrészt csökkentő tétel alkalmazható a jogdíjra jogosító immateriális jószág értékesítéséből, apportként történő kivezetéséből származó nyereségnek a lekötött tartalékba helyezett összegére, másrészt a bejelentett immateriális jószág értékesítéséből, apportként történő – egy éven túli – kivezetéséből származó nyereségre.
Emellett kedvezmény jár magára a jogdíjból származó nyereségre, pontosabban annak 50%-ára (de legfeljebb az adózás előtti nyereség 50%-áig).

Fontos viszont, hogy bizonyos körülmények bekövetkezése esetén adóalap-növelő tételek alkalmazásával is számolnia kell az adózónak.

Kapcsolt vállalkozástól rendelt K+F szolgáltatás esetén még bonyolultabb a dolog.
Azon jogdíjra jogosító, illetve bejelentett immateriális jószágok vonatkozásában, amelyek szerzése, előállítása érdekében az adózó a kapcsolt vállalkozásától rendelt meg K+F szolgáltatást, vagy amelyeket az adózó vásárolt (átvett), a korrekciós tétel összegének legfeljebb arányosan vehető figyelembe. A törvényben meghatározott arányszám lényegében azt tükrözi, hogy az adózó mennyiben járult hozzá a kérdéses immateriális jószág előállításához, kifejlesztéséhez. A képletben az adózónál az immateriális jószág előállítása, kifejlesztése érdekében kifejtett „saját” tevékenységhez kapcsolódó K+F közvetlen költségeket kell viszonyítani az összes K+F költséghez, de a saját K+F közvetlen költségek összegét 30%-kal növelni lehet, legfeljebb az összes K+F költség mértékéig.

Az arányszám meghatározása az egyes immateriális jószágokhoz kapcsolódóan történik, de ha több ilyen jószág egy termékbe, szolgáltatásba épül be, akkor az arányszámot az adózó termékenként, termékcsoportonként, szolgáltatásonként, szolgáltatáscsoportonként is megállapíthatja.

Nézzük egy táblázatban összefoglalva, hogy a jogdíjra jogosító immateriális jószágok után milyen kedvezményeket vehetünk igénybe. Szép lista, ráadásul egyik nem zárja ki a másikat. Figyelemre méltó.

Kedvezmény az iparűzési adóban

A helyi iparűzési adóban ezzel párhuzamosan, azonban a társasági adózással nem mindenben egyező változásokat vezettek be.

Mivel a gyűjtött jogdíj értéke a nettó árbevétel összegét csökkenti az iparűzési adó rendszerében, ezért 2016. július 1-jétől – a társasági adóval azonos átmeneti szabályok mellett – a helyi adókról szóló törvénybe is bekerült a jogdíj fogalma, azonban érdemes alkalmazásakor óvatosnak lenni, mert a két jogszabály nem teljesen ugyanúgy használja a fogalmat.

A társasági adó szempontjából – sok egyéb jogdíjtípus mellett – a ritka betegségek gyógyszerévé minősítésből származó eredmény is jogdíjnak számít, de a helyi adóknál az ilyen bevétel nem tekinthető jogdíjnak. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a helyi adók esetén csak az értékesítéséből származó bevételt lehet figyelembe venni, a társasági adóban viszont többek között az apportból származó eredmény is annak számít. Tehát mind a bevételszerzés módjában, mind a jogdíj típusaiban is eltérések vannak a két jogszabály között.