Kiskereskedelmi adó

Vevői kör

A kiskereskedelmi adó témaköréből a leggyakoribb probléma annak meghatározása, hogy a vevői kör, és ennek megfelelően az egyes vevői körök árbevétele milyen esetben választható szét. Maga a szabályozás arra született, hogy áruházláncok esetén a teljes bevétel után kell adót fizetni, függetlenül attól, hogy mennyi a magánszemélyes, és mennyi a közületi vásárló. Az 500 millió forintos adómentes bevételi küszöb azonban már a kisebb, akár „együzletes” boltokat is behúzza az adóköteles körbe. Ezek között a boltok között már találunk olyan üzlettípusokat, ahol a vevői körnek a döntő vagy a jelentős hányada nem magánszemély (gazdaboltok, számítástechnikai üzletek, üzemanyagkutak, autóalkatrész-kereskedők).

Az igen sokat megrágott szabály a következő: adóköteles kiskereskedelmi tevékenységnek minősül a TEÁOR szerint

• a 45.1 ágazatba – ide nem értve a gépjármű, pótkocsi nagykereskedelmét,
• a 45.32 ágazatba,
• a 45.40 ágazatba – ide nem értve a motorkerékpár javítását, nagykereskedelmét –, továbbá
• a 47.1–47.9 ágazatokba

sorolt azon tevékenységek, melyek folytatása esetén a vevő magánszemély is lehet.

Kiskereskedelmi tevékenység termékeknek, áruknak átalakítás nélküli értékesítése közvetlenül a nagyközönségnek, lakosságnak, a végső fogyasztónak, a TEÁOR-számok alapján azonosítható értékesítési csatornákon keresztül.

Ennek megfelelően azon kereskedők tartoznak ide, akik elsősorban – de nem kizárólag – közforgalmú, bárki által igénybe vehető, mindenki számára hozzáférhető értékesítést bonyolítanak. Lényeges, hogy abban az esetben, ha nem bárki által igénybe vehető értékesítési csatornán keresztül történik az áruk, termékek értékesítése, akkor a tevékenység nem minősül adóköteles kiskereskedelmi tevékenységnek.Előfizetői tartalom! A bejegyzés további része csak Irányadó Magazin előfizetők számára érhető el. A teljes tartalom megtekintéséhez jelentkezz be!Bejelentkezés az oldalraMég nincs előfizetésem