Kivaalap egyszerűsített foglalkoztatás esetén

Foglalkoztatási formák

A jogviszonyokat tekintve csináljunk két csoportot aszerint, hogy milyen munkáltatói terhek merülnek fel:

• az egyik csoportba azokat a jövedelmeket tegyük, melyek után a vállalkozásnak szociális hozzájárulásiadó-kötelezettsége van,
• a másik csoportba, ami után szochót nem kell fizetni, mert azt kiváltja valami egyéb, például az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás vagy egyszerűsített foglalkoztatás után fizetendő közteher.

A kiva értelmezésében a jövedelmek kategorizálása azért nehéz kérdés, mert a kiva alapja a járulékköteles jövedelem, de a szociális hozzájárulási adót váltja ki.

Járulékköteles pedig az a jövedelem, ami után a magánszemélynek társadalombiztosítási járulékot kell fizetni:

„A Katv. 20. § (2) bekezdése szerint személyi jellegű kifizetésnek azon személyi jellegű ráfordítás minősül, amely a Tbj. szerint járulékalapot képez az adóévben.”

A Tbj. 27. § (1) a) pontja értelmében járulékalapot képező jövedelem

• az Szja tv. szerint az összevont adóalapba tartozó önálló és nem önálló tevékenységből származó bevételből az adóelőlegalap-számításnál figyelembe vett jövedelem,
• a munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet részére levont (befizetett) tagdíj,
• a szakképzési munkaszerződés alapján ténylegesen kifizetett pénzbeli juttatás,
• a felszolgálási díj,
• az ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszony alapján fizetett ösztöndíj.

Egyszerűsített foglalkoztatás

Az egyszerűsített foglalkoztatás esetén a kifizetőnek fix adóterhe van, a munkavállaló pedig a szerződés szerinti bérét kapja meg nettóban is.

Ez persze nem azt jelenti, hogy minden esetben adómentes a jövedelem. A foglalkoztatási napok száma és a minimálbér (vagy garantált bérminimum) szorzata az adómentes keret. Ha a magánszemély éves szinten ennél magasabb jövedelemmel nem rendelkezik, akkor a jövedelem adómentes, és be sem kell vallani.

Ha magasabb a jövedelem, akkor a mentesített összeg feletti részt kell bevallania, és a 15%-os személyi jövedelemadót megfizetnie.

Ezt a szabályt, összefésülve a kiva előírásaival, arra juthatunk, hogy az efós jövedelem nem tartozik bele a Tbj. 4. § k) pontjainak egyikébe sem, így kivát nem kell utána fizetni.

Kérdés lehet még, hogy ha a munkáltató a minimálbér kétszeresénél magasabb összeget fizet a dolgozónak, akkor tartozik-e korrekciós tétel.

A helyzet az, hogy a nem kivás cégek esetében ezt a Társaságiadó-törvény írja elő, tehát elvileg ott kell keresni a szabályt. Főleg azért, mert a kivás cégek nemcsak a szocho, hanem a tao hatálya alá sem tartoznak.

Mégsem szabad teljes egészében elengedni ezt a kötelezettséget.

A Kivatörvényben ugyanis az adóalapot növelő a Tao tv. 3. számú melléklet A) részében meghatározott, a nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő egyes költségek, ráfordítások. Tehát amik ebben a felsorolásban vannak, azok után nem taót, hanem kivát kell fizetni.

A felsorolás 14. pontja pedig pont erről szól. Nem vállalkozási költség „az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló törvény szabályai szerint létesített munkaviszonyban foglalkoztatott részére az adózó által az egynapi munkáért kifizetett munkabérből a minimálbér a külön jogszabály szerinti kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) napibérként meghatározott összegének kétszeresét meghaladó mértékű kifizetés”.

Egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás

Az ekhósok esetében azért fontos kérdés, hogy kell-e kivát fizetni, hiszen az ekho esetében a kifizetői ekhót néhány évvel ezelőtt minden kifizető esetén megszüntették. Nem lenne tehát jó hír, ha egy kivás esetében hátrányos lenne a helyzet ebben a foglalkoztatási formában.

A jó hír az, hogy az efósoknál levezetett elvek alapján jelenthetjük ki azt is, hogy az ekhós jövedelem után a kiva időszaka alatt továbbra sem kell kivát fizetni.

Ráadásul itt még egy jól elbújó, adóalap-korrekciós tétel sincs.