Kivaveszteség terhére elszámolt beruházás

Beruházások szerepe a kivában

Sokan a kiva egyik előnyének a beruházásokat látják. Bár az ebben levő összefüggések komoly adózási ismereteket feltételeznek, mégis számtalanszor próbáljuk meg az ügyfeleknek bizonyítani, hogy a kiva alatt végzett beruházások gyakorlatilag mentesítenek a kiva alól.

Na, azért nem ilyen egyszerű a helyzet!
A kivaszabályozás egyik gyöngyszeme a veszteség terhére történő kivaalap-csökkentés lehetősége. Erre részletesen még visszatérek, de addig néhány beruházással kapcsolatos szabály a kivásoknak.

Legyen a konkrét szituáció:

• Még a tao hatálya alatt képzett fejlesztési tartalékkal csökkentettük a társasági adó alapját.
• A kiva hatálya alatt megvalósítjuk a beruházást, amire elszámoljuk a számviteli értékcsökkenést, ezáltal csökkentjük a kiva alatt keletkezett eredményt, de nem kell korrigálni úgy, mintha a tao szerinti écs alatt lenne.
• Majd kilépünk a kivából, és az eredmény még a terhére el nem számolt részét, azaz a könyv szerinti értéket levonjuk a képzendő lekötött tartalékból. Így valójában az eszközt még egyszer elszámoltuk az eredmény terhére, hiszen erre a részre nem kell megfizetni a társasági adót. Pedig egyszer már elszámoltuk fejlesztési tartalékként, most még sincs ezekre kizáró feltétel.

Halmozható a kedvezmény a nagyobb értékű, hosszabb élettartamú eszközöknél, például az ingatlannál.

Nem véletlenül tanácsoljuk a kiva előtti utolsó előtti időszakban a fejlesztési tartalék képzését. Nagyon sokat meg lehet vele takarítani.

Veszteség terhére történő kivaalap-csökkentés

Térjünk vissza akkor arra a bizonyos gyöngyszemre.
A 2017-től újrafogalmazott törvénynek a beruházások esetében két helyen van jelentősége:

• a kiva időszaka alatt, ha azt a személyi jellegű kifizetések terhére is el lehet számolni,
• a kivaalanyiság megszűnése után, hogy ha az ezen időszak alatt keletkezett eredményt beruházásra fordítjuk.

Ez első esetben az a lényeg, hogy az eredményágon (a növelő és csökkentő tételek negatív egyenlegéből) keletkezett adóalap vesztesége valamilyen konkrét esetben levonható a személyi jellegű ágon keletkezett eredményből.

Az ominózus Katv. 20. § (7) bekezdésnek viszont az egyik fontos eleme, hogy a csökkentés egyik korlátja az adóévi kifizetése összege. Mivel számvitelileg meg nem fogható kijelentésről van szó, így mindenféle beruházás esetén meggyűlik az értelmezésével a bajunk.

Kisegítő szabály, fogalom hiányában megpróbáljuk úgy értelmezni a leírtakat, ahogyan az le van írva, azaz szigorúan azt nézzük, hogy az adott beruházással kapcsolatosan az adóévben milyen kifizetések történtek.

A kifizetés alatt az adózótól eredeztethető kifizetések mindegyikét figyelembe lehet venni, azaz:

• Beruházási hitel esetén a felvett hitelből a cég kifizetése, illetve, ha a bank közvetlenül a hitelből utal az eladó részére, az is ide tartozik.
•  Zárt végű és nyílt végű lízing esetén a beszerzés évében a kezdő részlet és az adott évi további törlesztőrészletek összege. A beruházás évében több akkor sem fér bele, ha a beszerzési számla – például zárt végű lízing esetén – a teljes eladási árat tartalmazza.

Mindhárom esetben a kifizetés időpontja számít, azaz a banki terhelési napból kell kiindulni, ami különösen akkor érdekes, ha az év utolsó napjaiban lettek indítva az utalások.

Beruházás szerepe megszűnéskor

A kivaalanyiság megszűnésekor a kiva időszaka alatt keletkezett eredményre lekötött tartalékot kell képezni. Ezt az „eredményt” azonban egy ide vonatkozó speciális képlet alapján kell számolni. Az adózott eredményben ugyanis csak az időszakos értékcsökkenés került érvényesítésre az eredmény terhére. A lekötött tartalékképzéshez viszont a kiva alatt beszerzett eszközöknek a még écs-ként el nem számolt értéket is le lehet vonni.

Az ide vonatkozó szabályban valójában egy képletet olvashattunk:

A lekötött tartalékot akkor kell képezni, ha a képlet alapján pozitív eredményt kapunk. Ha például az eszközök könyv szerinti értéke több, mint a kivás eredménytartalék, akkor erre már nincs szükség. Hiszen ebből is látszik, hogy már megvalósítottuk a beruházást.

Ha az eredményhez képest még nincs akkora kiva alatt beszerzett eszközállomány, akkor a különbözetre lekötött tartalékot kell képezni, amire a lekötés adóévét követő 4 adóéven belül kell a beruházást megvalósítani. Ezt követően két dolog történhet:

• Ha a beruházást 4 éven belül megvalósítjuk, akkor később sincs ezzel az eredménnyel kapcsolatban adókötelezettség. Persze erre az eszközre a tao szerinti écs-t már nem lehet érvényesíteni, hiszen úgy kell kezelni ezeket az eszközöket, mint amikor a taós rendszerben fejlesztési tartalékot képzünk, és utána beruházunk.
• Ha nem valósítjuk meg 4 éven belül a beruházást, akkor a lekötött tartalékot fel kell oldani, és a társaságiadó-bevallásban az összegre jutó taót kell megfizetni, késedelmi pótlék nélkül. Igen, a kivás időszak alatt keletkezett eredményt, amit nem hagytunk jóvá osztalékként, azt később is társasági adóval kell leadózni, pótlékmentesen.

Van azért még ebben a (4.b) pontban érdekesség. Az egyik például az, ami a mondat elején a két gondolatjel között van. Az adózónak lehetősége van a fejlesztési tartalékot megképezni és azt később beruházásra fordítani, de nem kötelező. Élhet azzal a választási lehetőségével, hogy nem képez lekötött tartalékot, hanem az utolsó kivabevallásában bevallja és megfizeti a társasági adót.

Igen, jól látod, hogy a kivabevallásba kell beírni, de az adóalapra a 9%-os társasági adót kell kiszámolni.
Fontos, hogy ez a lehetőség csak 2021-től van a törvényben, így ha valaki 2020-ban kilépett a kivából, akkor a 2020-as beszámolójában még át kell vezetni a lekötött tartalékot. És ha úgy dönt, hogy azt beruházás nélkül feloldja, akkor abban az évben meg kell fizetni utána a társasági adót.