Követelések év végi értékelésének főbb szabályai, gyakorlati kérdései – 1. rész

A követelések értékeléséhez kapcsolódó fontosabb jogszabályok

• A Számvitelről szóló  évi C. törvény
• A polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény
• A Társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény
• évi CLXXVI. törvény egyes jogi személyek átalakulásáról, egyesüléséről, szétválásáról
• Az Általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény
• A Kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény
• A Cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény
• évi XLIX. törvény a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról
• Az  illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény
• A  Személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény

Követelések a Számviteli törvényben

A Számviteli törvény szerint követelésként a mérlegben azon pénzértékben kifejezett fizetési igényeket lehet kimutatni, amelyek

• szerződésekből jogszerűen eredőek,
• a vállalkozó által már teljesítettek,
• a másik fél által elfogadott teljesítésekhez kapcsolódnak, ideértve
• a vásárolt követeléseket, a térítés nélkül és egyéb címen átvett követeléseket.

A fenti követelmények érvényesítése során kiemelt feladat a zárás során ellenőrizni, egyeztetni az adósokkal a követelések értékét, azok érvényesíthetőségét.

Gyakori kérdés a Számviteli törvény árbevétel elszámolására vonatkozó – 72. § (2.a) – előíráshoz kapcsolódóan, hogy árbevételt csak a szerződésben meghatározott feltételek szerinti teljesítés alapján, a vevő által elismert, elfogadott számlában rögzített – általános forgalmi adót nem tartalmazó – összegben szabad elszámolni.

Ugyanakkor előfordulhat, hogy az adós a kiállított számlát vitatja, a teljesítést nem fogadta el, így a hitelezőnél annak összegét követelésként és árbevételként nem lehet kimutatni, az el nem ismert követelésre értékvesztés elszámolása sem értelmezhető. Az el nem ismert teljesítésről szóló számlát érvényteleníteni szükséges, tehát a könyvekből ki kell vezetni annak értékét.

Amennyiben a követelés értéke peresítésre kerül, úgy a Számviteli törvény 29. § (8) szerint a bíróság által az üzleti év mérlegfordulónapjáig jogerősen megítélt követeléseket az egyéb követelések között kell kimutatni és árbevételként elszámolni (függetlenül attól, hogy bizonyosak vagyunk az adós fizetésképtelenségéről). Vizsgálni kell tehát, hogy a követelésre értékvesztés elszámolása indokolt-e, vagy szükséges-e elengedett követelésként kivezetni a könyvekből, illetve annak összege minősíthető-e behajthatatlannak.

Behajthajatlan követelés, elengedett követelés számviteli szabályai

A Számviteli törvény szerint a mérlegben behajthatatlan követelést nem lehet kimutatni, ha az adós minősítése alapján megállapítható, hogy a követelés az érintett cégnél bizonyosan nem fog realizálódni. Ez azt jelenti, hogy a várhatóan nem érvényesíthető részt hitelezési veszteségként kötelező elszámolni, viszont csak akkor érvényesíthető annak összege behajthatatlan követelésként a társasági adóban, ha a behajthatatlanság ténye és mértéke, a kintlévőség behajtására tett intézkedések dokumentumokkal alátámasztva igazolhatóak.

A Számviteli törvény 3. § (4) 10. tartalmazza a részletes felsorolást a behajthatatlan követelés minősítésére:Előfizetői tartalom! A bejegyzés további része csak Irányadó Magazin előfizetők számára érhető el. A teljes tartalom megtekintéséhez jelentkezz be!Bejelentkezés az oldalraMég nincs előfizetésem