Leltárhiány kezelése az áfában

A bázis

Célszerű a készlet beszerzésekor felmerülő áfa levonhatóságával kezdeni. Az adóköteles tevékenység céljából történő beszerzésre felszámított adó kétségkívül levonásba helyezhető, szó nincs arról, hogy a várható hiányra tekintett levonási jogot csak részben lehetne érvényesíteni.

A leltárhiány felmerülése időpillanatában jelentkezik az a kérdés, hogy a feltárt hiány a korábban levonható adót érinti-e, illetve a megállapított mennyiség termékértékesítésnek minősül-e vagy sem.

Az Áfa tv. azt mondja, hogy ha az adólevonást megalapozó körülményekben (így például csökken a beszerzett mennyiség) utólag változás következik be, akkor az érinti a korábban levont adó összegét. Ez alól kivételként kezeli azt az esetet, ha a leltárhiány elkerülése érdekében a vállalkozó a hiány elhárítása, illetve csökkentése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Az elvárhatóságot természetesen nem határozza meg közelebbről az Áfa tv. Marad az a szemlélet, hogy a vállalkozó hanyag/nem hanyag hozzáállását természetes módon vizsgáljuk. Például zárható, beriasztózott raktár, továbbá a készletekre vonatkozó nyilvántartás vezetése, a dolgozók időnkénti ellenőrzése kimeríti az elvárhatóságot.

Ha az elvárhatóságot elfogadjuk, akkor a korábban levont áfához nem kell hozzányúlni a hiányra tekintettel sem.

Más a helyzet, ha az elvárhatósággal fenntartásaink vannak. Ebben az esetben a leltárhiányra eső, korábban levonásba helyezett adót fizetendő adóként kell megállapítani. Ezt nem önellenőrzés keretében kell megtenni, hanem hiány feltárása napjának megfelelő bevallási időszakban kell fizetendő adót növelő tételként (Áfabevallás 31. sor) szerepeltetni.

Ellenérték nélküli értékesítés?

Következő lépésben azon kell gondolkodnunk, hogy a leltárhiány ellenérték nélküli értékesítés jogcímen áfafizetési kötelezettséget keletkeztet-e?

Az ingyenes ügyletek közül itt szóba jöhet az az eset, miszerint ellenérték fejében teljesített termékértékesítés az is, ha az adóalany a terméket vállalkozásából véglegesen kivonva, azt saját vagy alkalmazottai magánszükségletének kielégítésére vagy általában, vállalkozásától idegen célok elérésére ingyenesen felhasználja, illetőleg azt más tulajdonába ingyenesen átengedi, feltéve, hogy a termék vagy annak alkotórészeinek szerzéséhez kapcsolódóan az adóalanyt egészben vagy részben adólevonási jog illette meg.

Ha a vállalkozó a hiány elkerülése érdekében az előbb említett elvárható magatartást tanúsítja, akkor azt sem lehet kimondani, hogy akár a szándékos ingyenes átadása, akár a vállalkozásától idegen célú felhasználás történik meg.

Tehát az ingyenes átadásra tekintettel nem lesz fizetendő áfa, mindamellett a levonható adót nem kell korrigálni.

A másik lehetőséget (a vállalkozó nem az elvárható magatartást tanúsította) gyorsan le lehet zárni. Mivel az adott készletre a levonható adót utólag elveszem, így a levonási jog hiányában az ingyenes átadásra tekintettel esetlegesen fizetendő adó kötelezettsége fel sem merül.

Megtérített leltárhiány

A továbbiakban már csak arra az egy kérdésre kell a választ megadni, hogy ha a leltárhiányt a vállalkozó az alkalmazottal vagy más felelős magánszeméllyel kifizetteti, akkor arra fel kell-e számítani az áfát. Az Áfa tv. értelmében termékértékesítésről abban az esetben beszélünk, ha ellenérték fejében átadásra kerül a termék feletti rendelkezési jog. Mivel azt csak igen ritka esetben lehet megállapítani, hogy a dolgozó pontosan ezt a mennyiséget elvitte azzal a szándékkal, hogy azt később kifizesse, ezért itt a termékértékesítés Áfa tv. értelmében vett tényállása nem mondható ki. Úgy is megközelíthető a kérdés, hogy a fizetett összeg kártérítés címén nem képez áfaalapot.

Ha a hiányt a dolgozóval nem térítteti meg a vállalkozó, akkor ez a körülmény sem változtat az eddig leírtakon.

Összefoglalásképpen ki lehet jelenteni, hogy a kérdés kibogozásának a kulcsa annak a körülménynek az ismerete, hogy a vállalkozás milyen intézkedéseket tett meg a leltárhiány elkerülése érdekében.