Létszám mint számviteli fogalom

Munkajogi állományi létszám

Azon személyek összessége, akik jogilag a munkáltató alkalmazottai (munkaviszonyban, tagsági viszonyban, bedolgozói viszonyban állnak), függetlenül attól, hogy teljes vagy részmunkaidőben dolgoznak, vagy esetleg valamilyen okból éppen átmenetileg nem dolgoznak.

Távollét oka lehet: szülési szabadság, gyed, gyes, betegszabadság, táppénz, fizetett és fizetetlen szabadság, kölcsönadott munkavállaló, felmondási idejüket töltő, állásukból felfüggesztett, igazolatlanul távollevők, iskolába, tanfolyamra, továbbképzésre küldöttek, sztrájkeseményben részt vevők, egyéb ok miatt a munkáltató engedélyével távollevők.
Tehát ők mind-mind a munkajogi állomány részei.

Nem tartoznak viszont a munkajogi állományi létszámba az 5 napnál nem hosszabb munkaviszonyban állók, havi 60 óránál rövidebb idejű munkavégzésre irányuló munkaszerződéssel foglalkoztatottak, megbízási szerződéssel dolgozók, egyéni vállalkozók és nem fizetett családtagjaik, vállalkozások tulajdonosai, tagjai, ha munkavégzési kötelezettségük nincs, szakmunkástanulók, szünidőben foglalkoztatott diákok, szakmai gyakorlaton levő diákok, külföldi vendégkutatók, gyakornokok.

Statisztikai létszám

A statisztikai állományi létszámba tartoznak a munkáltatóval munkavégzésre irányuló jogviszonyban állók, a munkából meghatározott okok miatt távollévők kivételével. Azokat a munkavállalókat, akiknek a munkavégzésre irányuló jogviszonya megszűnik, nemcsak a munkajogi létszámból, hanem a statisztikai állományi létszámból is törölni kell.
Ha a munkavégzésre irányuló jogviszony megszűnését megelőzően a munkavállalót munkáltatója meghatározott időre felmenti a munkavégzési kötelezettség alól, a dolgozó a felmentés napjától nem számítható be a statisztikai állományi létszámba, míg a jogi állományi létszámba tartozás – miként arról korábban már szó volt – a felmentési idő végéig fennáll.

A statisztikai állományi létszámba tartozik:

• tartalékos katonai szolgálatot teljesítők, kivéve 1 havi távollét után,
• betegszabadságon levők, kivéve 1 havi távollét után,
• táppénzes ellátásban részesülők,
• fizetett és fizetetlen szabadságon levők, kivéve 1 havi távollét után,
• igazolatlanul távollevők,
• iskolába, tanfolyamra, továbbképzésre küldöttek,
• sztrájkeseményben részt vevők,
• egyéb ok miatt a munkáltató engedélyével távollevők,
• szakmunkásként bérezett szakmunkástanulók, szünidőben 5 napot meghaladóan foglalkoztatott diákok,
• más munkáltatótól kölcsönvett munkavállalók,
• részmunkaidőben foglalkoztatott gyesen levők,
• sorkatonai szolgálatot teljesítők közül a polgári szolgálatot ellátók,
• magyar vállalkozások külföldön foglalkoztatott nem magyar állampolgárságú dolgozói, akiknek a magyar munkáltató fizet munkabért,
• Magyarországon bejegyzett vállalkozásnál munkát végző külföldi állampolgárok, akiknek munkabérét a magyar munkáltató fizeti.

A munkajogi létszámhoz hasonlóan a statisztikai létszámba sem tartoznak bele az egyszeri, eseti megbízással munkát végzők, 5 napnál nem hosszabb idejű munkaviszonyban álló, havi 60 órát el nem érő személy, kötelező szakmai gyakorlaton levők, nem szakmunkásként bérezett szakmunkástanulók.

Átlagos állományi létszám

Az előző mutatók időpontra vonatkoztak. Ha időtartamot akarunk jellemezni, akkor a statisztikai állományi létszámadatokat átlagolni kell. A KSH felé általában ezt kell jelenteni. Az átlagolást havonta kell elvégezni az adott hónap naptári napjainak figyelembevételével – a munkarend szerinti pihenőnapokra és ünnepnapokra az azt megelőző munkanap létszámát véve figyelembe – el kell osztani a hónap napjainak számával.

Az adott hónap naptári napjainak számával kell osztani abban az esetben is, ha a gazdasági szervezet csak a hónap egy részében működött. Az éves átlagos állományi létszám a leírtak alapján már kiszámított havi átlagos létszámadatok egyszerű számtani átlaga, vagyis éves átlagszámítás esetén 12-vel kell elosztani a havi átlagos létszámadatok összegét.

Létszám az egyes adótörvényekben

Rehabilitációs hozzájárulás

A megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól szóló törvény szerint a munkáltató rehabilitációs hozzájárulás fizetésére köteles, ha az általa foglalkoztatottak létszáma a 25 főt meghaladja, és az általa foglalkoztatott megváltozott munkaképességű személyek száma nem éri el a létszám 5 százalékát.

A Rehab. törvény alapján a foglalkoztatottak létszáma alatt a Központi Statisztikai Hivatal munkaügy-statisztikai adatszolgáltatáshoz kiadott útmutatójában foglaltak szerinti tárgyévi átlagos statisztikai állományi létszámot kell érteni, kivéve:

• a közfoglalkoztatási jogviszonyban, valamint a közfoglalkoztatás támogatásáról szóló kormányrendelet szerint támogatott munkaviszonyban foglalkoztatott személyeket,
• az egyszerűsített foglalkoztatás szabályai szerint jogszerűen alkalmazott munkavállalót,
• az önkéntes tartalékos katonai szolgálati viszonnyal rendelkező munkavállalót, és
• a Munka törvénykönyvéről szóló törvény alapján más munkáltatónál történő átmeneti munkavégzés során foglalkoztatott munkavállalót,
• a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló törvény hatálya alá tartozó hivatásos és szerződéses katonát.

Megváltozott munkaképességű személynek kell tekinteni azt a személyt,

• akinek az egészségi állapota a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján 60%-os vagy kisebb mértékű [Mmtv. 2. § (1) bekezdés];
• aki legalább 40% egészségkárosodással rendelkezik;
• akinek a munkaképesség-csökkenése legalább 50%;
• aki fogyatékossági támogatásban vagy
• vakok személyi járadékában részesül,

és a munkaszerződése szerinti napi munkaideje a négy órát eléri.

A törvény szerint fizetendő összeg igen magas, így nagyon fontos, hogy mind az átlagos statisztikai létszámot, mind a megváltozott munkaképességű személyek számát ezen törvény alapján egy tizedesjegyre kerekítve, a kerekítés általános szabályai szerint kell meghatározni.

Számviteli törvény

A Számviteli törvényben a létszámmal összefüggésben két esetben is kell foglalkoznunk.

Egyszerűsített éves beszámolót készíthet a kettős könyvvitelt vezető vállalkozó, ha két egymást követő üzleti évben a mérleg fordulónapján a következő, a nagyságot jelző három mutatóérték közül bármelyik kettő nem haladja meg az alábbi határértéket:

• a mérlegfőösszeg az 1200 millió forintot,
• az éves nettó árbevétel a 2400 millió forintot,
• az üzleti évben átlagosan foglalkoztatottak száma az 50 főt.

A beszámolók esetében értékükben más, de a feltételrendszerben azonos szabály van a mikrogazdálkodói és a konszolidált beszámolónál. A lényeg, hogy mindenhol „foglalkoztatottak számáról” beszél a törvény.

A másik terület a könyvvizsgálati kötelezettség. Nem kötelező a könyvvizsgálat, ha az alábbi két feltétel együttesen teljesül:

• az üzleti évet megelőző két üzleti év átlagában a vállalkozó éves (éves szintre átszámított) nettó árbevétele nem haladta meg a 300 millió forintot, és
• az üzleti évet megelőző két üzleti év átlagában a vállalkozó által átlagosan foglalkoztatottak száma nem haladta meg az 50 főt.

Míg az előbb a 3-ból két feltétel teljesítése is elegendő, azaz, ha magas a létszám, attól még lehet alacsony a mérlegfőösszeg és az árbevétel, és akkor megfelelünk a feltételnek. A könyvvizsgálat esetében a magas foglalkoztatotti létszám alacsony árbevétel esetén is kötelezővé teszi az auditot.

A kulcs tehát, hogy a törvény mindenhol a foglalkoztatottak számát használja, illetve annak átlagát.

Hogyan kell meghatározni a foglalkoztatottak számát?

A Központi Statisztikai Hivatal fogalomtára alapján foglalkoztatott „az a személy, aki az év nagyobbik részében legalább heti egyórányi, jövedelmet biztosító munkát végzett, illetve rendelkezett olyan munkahellyel, ahonnan átmenetileg (betegség, szabadság – ideértve a szülési szabadságot is – miatt) nem dolgozott. A gyermekgondozási díjban (gyed), gyermekgondozási segélyben (gyes) részesülők, illetve a nyugdíjasok nem tekintendők foglalkoztatottnak.

Itt még egy érdekes dologra lehetünk figyelmesek.

A KSH nem tekinti foglalkoztatottnak a nyugdíjasokat.

Részükről érthető, hiszen a munkát tekintve aktív lakosságban keresik a foglalkoztatottsági arányt. De a számviteli és adózási összefüggésekben ez nem lehet igaz. Hiszen a nyugdíjas munkavállaló is bele kellene, hogy tartozzon a létszámba. Ráadásul amióta ilyen kedvező a foglalkoztatásuk, meg is szaporodott a nyugdíjas munkavállalók száma.
Véleményem szerint őket nem lehet kihagyni a foglalkoztatottak számából. Ehhez viszont jó lenne egy fogalom a foglalkoztatottra a Számviteli törvényben is. Egyelőre ez még várat magára.