Mikrogazdálkodói egyszerűsített éves beszámoló

Kiknek szól?

Egyszerűsített éves beszámolóját saját választása alapján tehát a könyvvizsgálatra nem kötelezett vállalkozó akkor készítheti a kormányrendelet szabályai szerint, ha két egymást követő üzleti évben a következő három mutatóérték közül bármelyik kettő nem haladja meg a határértéket:

• a mérlegfőösszeg a 100 millió forintot,
• az éves nettó árbevétel a 200 millió forintot,
• az üzleti évben átlagosan foglalkoztatottak száma a 10 főt.

Fontos tudni, hogy a választás nem végleges, hanem leghamarabb három mikrogazdálkodói egyszerűsített éves beszámolóval lezárt üzleti év után vissza lehet térni a „normál” beszámolóhoz. Természetesen, ha ezeknek a feltételeknek két egymást követő üzleti évben nem felel meg a vállalkozó, akkor a második üzleti évet követő évtől kell visszatérnie.

Szabályzatok

Most következhetne az a mondat, hogy a választást a számviteli politikában rögzíteni kell, de ebben az esetben nincs ilyen kötelezettség. Ennek oka pedig az, hogy ezek a vállalkozások nem kötelesek számviteli politika készítésére.

Ez természetesen együtt jár azzal is, hogy a szabályzat egyes részei sem készülnek el, így nincs pl. pénzkezelési szabályzat, önköltségszámítási szabályzat, leltározási szabályzat sem.

A Számviteli törvény 161. §-ában található számlarendkészítési kötelezettség alól is mentesíti a kormányrendelet a vállalkozókat, de ehhez vállalni kell, hogy ennek a kormányrendeletnek a 3. számú mellékletében található számlatükör szerint vezeti a könyveit. Gyakorlott könyvelőként javaslom, hogy továbbra is készítsük el a számlarendet, illetve tartsuk hatályban a már elkészített és alkalmazott számlatükröt. Ennek oka, hogy a számviteli elszámolásokban is sokkal könnyebben megvalósítható a folytonosság, hiszen egy számlaszám minden évben pontosan ugyanolyan gazdasági eseményeket tartalmaz.

Az újonnan alakuló gazdasági társaságoknál már van lehetőség, hogy kezdetektől a mikrogazdálkodói beszámolót válasszák. Ez azért „különleges”, mert az induló vállalkozások ellenőrzésekor az adóhatóság a „szokásjog” alapján kéri a számviteli politikát. Nekik viszont nincs, és 90 nap után sem lesz.

Azt tanácsolom, ilyenkor mindenképpen jegyzőkönyvezzük, hogy a cég a mikrogazdálkodói beszámolót választotta, és ezért nem rendelkezik számviteli politikával.
Ebben a témában az akkor még Nemzetgazdasági Minisztérium is „megszólalt”, azt hiszem, érdemes idézni ebből:

„Mivel a Számviteli törvény bizonylatolásra, leltározásra vonatkozó rendelkezései a mikrogazdálkodóra is kötelezőek, ezért azokat a mikrogazdálkodónak is be kell tartania, azonban rá van bízva, hogy azoknak hogyan felel meg. Ennek egyik módja lehet, ha a mikrogazdálkodó a számára fontos területeken mégis alkot, és hatályba léptet szabályzatokat (ahogyan az a vállalkozók nagy részénél a Számviteli törvény által szabályozott területeken kívül is általános gyakorlat), azonban ezek a szabályok csak a mikrogazdálkodó és a szabályzat címzettjei közötti viszonyt szabályozhatják, így harmadik felek az azokban foglaltakat nem kérhetik számon. Ha a mikrogazdálkodó mérete, tevékenységének egyszerűsége megengedi, nincs annak sem akadálya, hogy számviteli politika és szabályzatok nélkül, a Számviteli törvényben, a kormányrendeletben és egyéb jogszabályokban foglaltak betartásával működjön a mikrogazdálkodó.”

Annak a vállalkozásnak, amely nem az idén alakult és áttér a mikrogazdálkodói beszámolóra, annak az üzleti év első napjával a korábbi számviteli politikáját hatálytalanítania kell.

Értékelési szabályok

Az nyilvánvaló, hogy ha nincs számviteli politika, akkor azokban a kérdésekben, amikben a Számviteli törvény a vállalkozóra bízza a döntést, ott a kormányrendeletnek egyértelmű iránymutatást kell adni.

Árfolyam

Az árfolyam tekintetében az MNB-árfolyam a kötelező, attól eltérni nem lehet. Ez még sokaknak nem lesz probléma, hiszen eddig is ez volt a legnépszerűbb választás.
Ami az év végi átértékelésnél viszont újdonság, hogy nekik nem kell átszámítani a valutában vagy devizában fennálló tételeket a mérlegforduló-napi árfolyamra.

Értékcsökkenés

A mikrogazdálkodói beszámoló választásával egyidejűleg megszűnik az a lehetőség, hogy a tao és a számvitel szerinti értékcsökkenés számítása eltérjen egymástól. A számviteli értékcsökkenéskor sem lehet maradványértéket képezni, nem alkalmazhatunk a lineáris módszertől eltérő leírási rendszert, és nem határozhatjuk meg a várható használati időt.
Az értékcsökkenést pontosan úgy kell meghatározni, ahogyan a Társaságiadó-törvény leírási kulcsai megengedik.

Értékvesztés

A követelések értékvesztése kapcsán is sok feladat hárult a számviteli politikára. Az esetek többségében úgy szabályozták a vállalkozások, hogy a követeléseket egyedileg kezelték. És ezzel pl. egy éven túli követelésre sem számoltak teljes értékvesztést, ha a vevő nyilatkozata, esetleg részteljesítései arra engedtek következtetni, hogy a követelés idővel pénzügyileg is teljesülni fog.
A mikrogazdálkodói beszámolót választóknak a kormányrendelet szerint a 100 ezer forint feletti követelésekre értékvesztést kell elszámolni. Mégpedig úgy, hogy ha a követelés

• több mint 180 napja lejárt, a bekerülési érték 30 százalékának összegében,
• több mint 270 napja lejárt, a bekerülési érték 50 százalékának összegében,
• több mint 365 napja lejárt, a bekerülési érték 100 százalékának összegében.

Természetesen a Társaságiadó-törvény továbbra sem ismeri el a számviteli értékvesztést, tehát ezzel adóalapot kell emelni.

Időbeli elhatárolások

A kormányrendelet szerint az olyan gazdasági eseményeket, amelyek két üzleti évet érintenek, arra az üzleti évre vonatkozóan kell elszámolni teljes összegében, amelyben a gazdasági esemény könyvviteli elszámolását közvetlenül alátámasztó bizonylatot kibocsátották. Ebből következően időbeli elhatárolásra csak akkor van lehetőség, ha az adott ügylet kettőnél több üzleti évet érint. Ha például 2020-ban előfizetünk egy 12 hónapig tartó szolgáltatásra, akkor azt 2020-ra kell teljes egészében elszámolni.