Minimálbér az efós jövedelmekben

Kormányrendelet a minimálbérről

November 20-án a 164. számú Magyar Közlönyben jelent meg a kormány 508/2023. (XI. 20.) Korm. rendelete, ami a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) és a garantált bérminimum megállapításáról szól.

A korábbiaknak megfelelően most is két típusú „minimálbért” kell megkülönböztetni:

• a legalább középfokú iskolai végzettséget vagy középfokú szakképzettséget igénylő munkakörben foglalkoztatott munkavállaló részére fizetendő bér (továbbiakban garantált bérminimumként nevezzük), illetve
• a fenti elvárást nem teljesítő munkakörökben foglalkoztatott munkavállaló részére fizetendő bér (továbbiakban minimálbérnek nevezzük).

A minimálisan fizetendő bérek a következőképpen alakulnak:

Még egy fontos adalék a jogszabályból. A munkabérek megállapításánál első alkalommal a 2023. december hónapra járó munkabérekre kell alkalmazni, viszont a juttatások, támogatások, ellátások esetében majd csak 2024-ben lépnek életbe a magasabb összegek.

A legfontosabb kérdés tehát az lesz, hogy decemberben milyen minimálbérrel kell számolnunk. A januárban érvényessel, vagy pedig a decembertől módosított értékkel? És ehhez majd külön néznünk kell az egyes jogszabályok saját szabályait is.

Az Efotörvény

A decemberben kifizetett munkabérek tehát már a magasabb minimálbér alapján számítandók, így igaz ez az egyszerűsített foglalkoztatás keretében kifizetett bérekre is.

Az efós rendszer lényegében a napi bejelentéseken alapul, de természetesen figyelembe kell venni a ledolgozott órákat, és a bért ez alapján kell megállapítani. Mindezt kiegészítjük azzal, hogy az Efotörvényben van még egy speciális szabály.

A 4. § (1.a) bekezdése alapján az egyszerűsített foglalkoztatás céljára létesített munkaviszony alapján alapbérként, illetve teljesítménybérként legalább a kötelező legkisebb munkabér 85%-a, garantált bérminimum esetén 87%-a jár.

Decemberre így tehát már a magasabb minimálbér alapján számolunk, de annak csak egy arányos része a minimálisan fizetendő. Mit jelent ez számokban?

2023 decemberében a minimálisan fizetendő órabér egy szakképesítést nem igénylő munkakör esetén 1304 Ft (1534 × 85%), míg a szakképesítettek óránként legalább 1630 Ft-ot (1874 × 87%) kell, hogy kapjanak.

Az Efotörvényben egy másik szabály is van, ami a minimálbérhez kötött. Ez pedig a napi közteher mértéke. Az nem változott, hogy a közteher minden bejelentett nap után fizetendő, függetlenül attól, hogy a dolgozó hány órát dolgozott.

Ha egy nap a dolgozó csak 1 órát dolgozik, akkor is ugyanakkora a közteher, mintha 12 órát dolgozott volna.

És akkor a kérdés, hogy az évközi minimálbér-emelés esetén melyik értéket is kell alkalmazni. A válasz pedig az Efotörvényben:

Egyszerűsített foglalkoztatásban foglalkoztatott munkavállaló esetében a munkáltató által fizetendő közteher mértéke a munkaviszony minden naptári napjára munkavállalónként

a) a 7. § (2) bekezdés a) pontja esetén a tárgyhónap első napján érvényes minimálbér 0,5%-a,

b) a 7. § (2) bekezdés b) pontja esetén a tárgyhónap első napján érvényes minimálbér 1%-a,

c) a filmipari statiszta alkalmi munkára irányuló egyszerűsített foglalkoztatása esetén a tárgyhónap első napján érvényes minimálbér 3%-a.

Egyértelmű. Decemberben már magasabb lesz a közteher. Foglaljuk össze táblázatban a változást.

Mentesített keretösszeg

Az egyszerűsített foglalkoztatásból származó jövedelem a magánszemélyeknél a mentesített keretösszegig szja-mentes. A felette levő rész után 15% személyi jövedelemadót kell fizetni.

De vajon hogy kell számolni a mentesített keretösszeget 2023-ban, annak fényében, hogy a minimálbér megváltozott?

Az Efotörvény 9. § (2) bekezdése szerint nem kell jövedelmet megállapítani abban az esetben, ha az egyszerűsített foglalkoztatásból származó bevétel nem haladja meg az egyszerűsített foglalkoztatás naptári napjainak száma és az adóév első napján hatályos minimálbér vagy a garantált bérminimum napibérként meghatározott összege 130%-át.

Ezt nevezzük mentesített keretösszegnek.

Máris feltűnik, hogy a bért a ténylegesen ledolgozott órák alapján, az órabér figyelembevételével kell megállapítani, de a mentesített keretösszegnek napi korlátja van.

Így simán lehet adómentes egy magasabb órabér és kevesebb ledolgozott óra esetén a dolgozó, míg adóköteles lesz a minimálbért kereső, de sok órát dolgozó magánszemély. Nem lehet kérdés, hogy ez igazságos-e, mert ha így szól a szabály, akkor ezt kell alkalmazni.

A másik, ami egy nagyon fontos szófordulat, hogy az adóév első napján érvényes minimálbért kell alkalmazni. 2023 egész évére a mentesített keretösszeget tehát így határozzuk meg:

Szakképesítést nem igénylő munkára bejelentett napok száma × 10 670 × 130%
+ Szakképesítést igénylő munkára bejelentett napok száma × 13 630 × 130%
Mentesített keretösszeg

Amennyiben az egész évben, összesen, egyszerűsített foglalkoztatásból származó jövedelem ezt a keretösszeget nem haladja meg, a jövedelmet a bevallásban sem kell feltüntetni. Ha pedig meghaladja, akkor a felette levő részt be kell vallani, és 15% személyi jövedelemadót kell utána fizetni.

Elismert költség

Evezzünk át egy újabb területre. Az efósokkal kapcsolatban van egy olyan korlát is, hogy a részükre kifizetett munkabért mikor lehet elismert költségként elszámolni.

Ez pedig vonatkozik mind az egyéni, mind a társas vállalkozásokra.

Az Szja törvény 3. számú melléklet V. fejezetének 12. pontja szerint a jövedelem megállapításakor költségként nem vehető figyelembe az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló törvény szabályai szerint létesített munkaviszonyban, az egynapi munkáért kifizetett munkabérből a minimálbér napi összegének kétszeresét meghaladó mértékű kifizetés.

Itt még nem egyértelmű, hogy a minimálbér alatt melyik értéket kell érteni, ezért nézzük meg, hogy mit írnak az értelmező rendelkezésekben:

„Minimálbér: a törvény külön rendelkezésének hiányában is az év első napján érvényes kötelező legkisebb munkabér havi összege, kivéve az e törvény költségelszámolásra vonatkozó rendelkezéseiben említett mindenkori minimálbért.”

Általánosságban tehát az év elejit kell alkalmazni, de pont itt a kivétel. A költségelszámolás esetében nem ezt, hanem az éppen érvényes minimálbért kell alkalmazni.

Mit mond a társas vállalkozások esetében a Tao törvény?

A 3. számú melléklet A) fejezetének 14. pontja szerint nem elismert költség „az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló törvény szabályai szerint létesített munkaviszonyban foglalkoztatott részére az adózó által az egynapi munkáért kifizetett munkabérből a minimálbér a külön jogszabály szerinti kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) napibérként meghatározott összegének kétszeresét meghaladó mértékű kifizetés”.

Némi nehézséget okoz, hogy a Tao-törvényben nincs külön fogalom a minimálbérre, azt minden esetben külön meg kell mondani, hogy melyiket kell alkalmazni. És ha megnézzük a Tao-törvény többi szabályát, akkor ott minden esetben látszik, hogy az év első napján érvényes értéket kell alkalmazni. Kivéve most.

Tehát a következtetés itt is ugyanaz, mint az egyéni vállalkozóknál. A költségelszámolás, illetve az adóalap-emelés esetén a decemberben kifizetett efós béreknél a decemberben érvényes napi minimálbér kétszereséhez tudok viszonyítani.

Hogyan kell tehát számolni a költségként nem elismert részt 2023-ban?

1. Minden bejelentett napra kigyűjtjük, hogy mennyi a kifizetett munkabér. Ha a dolgozó egybefüggően több napra lett bejelentve, és a napibér másként nem meghatározható, akkor arányosan szétbontjuk napokra. Jelenleg nincs jelentősége annak, hogy a dolgozó szakképesített vagy nem szakképsített munkát végzett.

2. Minden napibért összehasonlítunk az aznapra érvényes napi minimálbér kétszeresével

a) Ha a munkavégzés napja 2023. december 1. előtti, akkor ez az összeg 10 670 × 2, azaz 21 340 Ft;
b) Ha a munkavégzés 2023. december hónapra esik, akkor ez az összeg 12 270 × 2 = 24 540 Ft

3. Amelyik napon a kifizetett munkabér alacsonyabb, mint az arra a napra érvényes napi minimálbér kétszerese, ott a különbséget nullának vesszük. Amelyik napon pedig a kifizetett munkabér magasabb, mint az arra a napra érvényes napi minimálbér kétszerese, ott kiszámoljuk a különbséget.

4. A különbségeket éves szinten összegezzük, és az éves bevallásban nem elismert költség jogcímén az adóalapot megemeljük vele.