Munkabérvédelmi szabályok és jogalap nélkül kifizetett munkabér visszakövetelése

A munkabér védelme

Főszabály szerint a munkavállaló részére járó munkabért utólag, legalább havonta egy alkalommal kell elszámolni, és a tárgyhónapot követő hónap 10. napjáig ki kell fizetni [Mt. 155. § (1) bek. és 157. § (1) bek.]. Ez azt is jelenti, hogy bankszámlára utalás esetén 10-ig a munkabérnek meg is kell érkeznie a munkavállaló számlájára, hogy azzal rendelkezni tudjon.
Ettől eltérően, a kizárólag teljesítménybérrel díjazott munkavállaló esetében, ha a részére járó munkabér vagy annak része alapjául szolgáló eredmény csak egy hónapnál hosszabb idő múlva állapítható meg, a munkabért ennek megfelelő időpontban kell kifizetni. Az alapbér felének megfelelő összegű előleget azonban – legalább havonta – ekkor is fizetni kell [Mt. 157. § (2) bek.].

A kifizetett munkabér elszámolásáról a tárgyhónapot követő hónap 10. napjáig írásbeli tájékoztatást kell adni a munkavállaló számára, azaz bérlapot kell kiadni. A bérlapnak alkalmasnak kell lennie arra, hogy a munkavállaló az elszámolás helyességét, a levonások jogcímét és összegét ellenőrizni tudja [Mt. 155. § (2)–(3) bekezdés].

Ezzel összefüggő eltérést nem engedő szabály, hogy a munkabért – külföldi munkavégzést kivéve – forintban kell megállapítani, elszámolni, és kifizetni is a törvényes fizetőeszközben kell, nem adható részben sem például utalvány keretében (Mt. 154. §).

A munkabért készpénzben vagy a munkavállaló által meghatározott fizetési számlára utalással kell kifizetni.

A munkabér készpénzben történő kifizetése esetén – eltérő megállapodás hiányában – az alábbi szabályok az irányadóak:

• a munkabért, ha a bérfizetési nap heti pihenőnapra (heti pihenőidőre) vagy munkaszüneti napra esik, legkésőbb az ezt megelőző munkanapon kell kifizetni;
• a bérfizetés előtti utolsó munkahelyen töltött munkanapon kell a munkabért kifizetni, vagy a munkáltató költségére a tartózkodási helyére kell megküldeni, ha a munkavállaló a bérfizetési napon jogos okból nem tartózkodik a munkahelyén;
• a szabadság megkezdése előtti munkanapon ki kell fizetni a szabadság idejére eső bérfizetési napon esedékes, valamint az igénybe vett szabadság idejére járó munkabért;
• a munkáltató a munkabért köteles a munkavállaló által megadott címre elküldeni, ha a munkaviszony a bérfizetési nap előtt megszűnt. Az elküldés költsége a munkáltatót terheli;
• a munkabért a munkavállaló munkahelyén vagy a munkáltató telephelyén munkaidőben kell kifizetni. Szórakozóhelyen munkabér csak az ott dolgozóknak fizethető ki (Mt. 159. §).

A munkabér védelmét szolgáló további garanciális rendelkezés, hogy a munkavállaló munkabérére vonatkozó igényéről egyoldalú jognyilatkozattal nem mondhat le [Mt. 163. § (1) bek.]. Erre tekintettel nem tekinthetők jogszerűnek azok a lemondások, levonáshoz hozzájárulások, amelyek a nyilatkozattétel időpontjában még nem ismert juttatásokról szóló lemondást tartalmaznak (pl. a munkavállaló lemond az esetleges túlórái kifizetéséről), vagy olyan levonásokhoz járulnak hozzá, amelyek még nem ismertek (pl. előzetesen hozzájárul a munkavállaló, hogy a munkáltató bármely követelését levonja a munkabérből).

A rendelkezés azonban nem tiltja, hogy a munkavállaló valamely ellenszolgáltatásért cserébe (megállapodás vagy egyezség) keretei között mondjon le bérigényéről. Jogszerűen köthetnek a felek például a munkaviszony megszüntetésekor olyan közös megegyezést, amely alapján a munkavállaló lemond – az összegszerűen megjelölt – tárgyévi prémiumáról, ezért „cserébe” a munkáltató eltekint a felmondási idő letöltésétől.

Megjegyzendő, hogy a munkabérvédelmi szabályok nem terjednek ki például a Személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti munkabéren kívüli juttatásokra (SZÉP Kártya) vagy egyéb egyes meghatározott juttatásokra, azok ugyanis kizárólag az egyenlő bánásmód tekintetében minősülnek munkabérnek.

Jogalap nélküli kifizetés visszakövetelése

A munkavállalót megillető munkabérből történő levonás egyik speciális, ugyanakkor szinte megkerülhetetlen jogcíme a jogalap nélkül kifizetett munkabér visszakövetelése.

A jogalap nélküli bérfizetést meg kell különböztetnünk attól az esettől, amikor az elszámolást egy utóbb, a bérszámfejtést követően bekövetkezett eseményre tekintettel kell módosítania a munkáltatónak. Ez utóbbira lehet példa az, amikor a munkáltató számára csak utólag derül ki, hogy a munkavállaló a hónap végén keresőképtelen volt, és emiatt az érintett időszakra kifizetett és számfejtett munkabér helyett betegszabadságot kell elszámolni. Ekkor munkáltató a tárgyhónapra vonatkozó munkabér-elszámolás módosításáról legkésőbb a következő havi munkabér elszámolásakor tájékoztatja a munkavállalót és a többletkifizetést az előlegnyújtásból eredő követelésre vonatkozó szabályok szerint levonhatja [Mt. 155. § (4) bek.].

Ezzel szemben jogalap nélküli munkabérfizetésnek minősül az, ha a munkáltató – akár a bérszámfejtő program hibája, akár emberi hiba miatt – tévesen több munkabért fizet, mint amire a munkavállaló jogosult lenne. Ilyen eset tipikusan a munkabér kétszeres utalása vagy valamilyen téves elszámolása (50% helyett 100%-kal fizetett hétköznapi túlóra, műszakpótlék mellé elszámolt éjszakai pótlék, jogosultság nélkül fizetett vasárnapi pótlék stb.). Ekkor, azaz jogalap nélküli kifizetés esetén a munkáltatóra eltérő, lényegesen szigorúbb szabályok vonatkoznak. Főszabály szerint a visszakövetelésére az általános hároméves elévülési időnél jóval rövidebb, 60 napos határidő áll rendelkezésére. Az általános elévülési időn belül – az előbbiektől eltérően – csak akkor kerülhet sor, ha a munkavállalónak a kifizetés alaptalanságát fel kellett ismernie vagy azt maga idézte elő (Mt. 164. §).

Felismerhető a kifizetés alaptalansága például akkor, ha a munkáltató többször utalta el a munkavállaló havibérét, vagy abban az esetben, ha kiadott bérlapból matematikai alapműveletekkel világosan kimutatható a számítás helytelensége. Ugyanakkor nem várható el, hogy a munkavállaló a bérlapon szereplő bérszámfejtési, szakmai hibát (pl. bérpótlékra jogosultság) felismerje.

A jogalap nélkül kifizetett munkabér visszakövetelése iránti igényt a munkáltató

• bíróság előtt érvényesítheti [Mt. 285. § (1) bekezdés], vagy
• fizetési felszólítással élhet, ha a követelés mértéke a kötelező legkisebb munkabér háromszorosát (483 000 Ft-ot) nem haladja meg [Mt. 285. § (2) bekezdés].

Természetesen a törvényi jogcímek mellett lehetőség van arra is, hogy a felek megállapodjanak a munkabérből levonásról, és a megállapodás szerinti rendszerben – akár több hónapon keresztül – kerüljön sor a visszafizetésre.

A fizetési felszólítással történő igényérvényesítés előnye a bírósági eljáráshoz képest, hogy alkalmazásával elkerülhetők a perköltségek és – amennyiben a munkavállaló nem mond ellent a felszólításnak – jóval gyorsabban is érvényesíthető a követelés.

A bírói gyakorlat alapján a munkavállaló tartozásának fizetési felszólítással történő érvényesítése csupán lehetőség a munkáltató számára, de nem jelentheti az igényérvényesítés kötelező módját (1/2001. sz. Munkaügyi jogegységi határozat).

A fizetési felszólítást írásba kell foglalni, abban fel kell tüntetni a követelés összegét, jogcímét, a teljesítés határidejét, valamint az Mt. 22. § (5) bekezdése szerinti jogorvoslati kioktatást. Amennyiben a munkavállaló az igényt vitatja, a fizetési felszólítást harminc napon belül keresettel támadhatja meg az illetékes közigazgatási és munkaügyi bíróság előtt [Mt. 287. § (1) bekezdése d) pont], azzal, hogy a kereset benyújtásának a fizetési felszólítás végrehajtására azonban halasztó hatálya van [Mt. 287. § (5) bekezdés].

Abban az esetben, ha a munkavállaló a fizetési felszólítást nem vitatja, azt a munkáltató kérésére a bíróság végrehajtási záradékkal látja el [a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 23. §], mely alapján a követelést a munkáltató a munkabérből levonhatja. A jogalap nélkül felvett munkavállalói munkabér visszakövetelésekor a levonás a munkavállaló nettó munkabérének ötven százalékáig terjedhet [Vht. 65. § (2) bekezdés c) pont]. Fontos figyelemmel lennie arra, hogy a jogalap nélküli munkabér nettó összegben követelhető vissza (BH2003. 341.).