Pénzforgalmi elszámolás és az adatszolgáltatás

A pénzforgalmi áfa választása

A pénzforgalmi áfaelszámolás olyan lehetőséget teremtett a vállalkozók számára, mellyel jelentősen csökkenthető az áfafinanszírozás problémája.

A pénzforgalmi elszámolás abban az esetben választható, ha az adóalany összes termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása fejében megtérített vagy megtérítendő ellenérték adó nélkül számított és éves szinten göngyölített összege

• sem a tárgy naptári évet megelőző naptári évben ténylegesen,
• sem a tárgy naptári évben észszerűen várhatóan, illetve ténylegesen

nem haladja meg a 125 millió forintnak megfelelő pénzösszeget.

2020-ra tehát az élhetett ezzel a lehetőséggel, aki sem 2019-re, sem (bejelentéskor várhatóan) 2020-re nem lépi túl az értékhatárt.

Fontos feltétel még, hogy csak az gondolkodhat ennek választásában, aki a Kkv-törvény rendelkezései szerint a tárgy naptári év első napján kisvállalkozás vagy annak minősülne, ha a Kkv hatálya alá tartozna. Ehhez viszont jól tudjuk, hogy a partner- és a kapcsolódó vállalkozásokat is górcső alá kell venni.

Hiába lennénk önmagunk értékhatár alatt, ha a kapcsolódó vállalkozásokkal együtt már nem tudjuk teljesíteni a bevételi értékhatárt.

Egy már működő vállalkozásnak a pénzforgalmi áfa választására év végéig van lehetősége, így idén is december 31-ig kell eldönteni, hogy 2021. január 1-jétől élni szeretnénk a lehetőséggel, vagy ha jelenleg pénzforgalmi áfásak vagyunk, de ki szeretnénk lépni ebből a körből. A döntést az adóhatósághoz be kell jelenteni, de természetesen nincs teendője annak, aki már eddig is pénzforgalmi áfás volt, és az is szeretne maradni.

Az értékhatárt folyamatosan kell figyelni

A pénzforgalmi áfa választását követően folyamatosan figyelemmel kell kísérni az alkalmazhatósági bevételi limitet – hasonlóan az alanyi adómentes jogállásúakhoz.
A bevételi értékhatár számításánál figyelmen kívül kell hagyni a 85. § szerinti tárgyi adómentes bevételeket (oktatás, egészségügy stb.), a 86. § szerinti tárgyi adómentes bevétellel csak akkor nem lehet számolni, ha kiegészítő jelleggel történik annak nyújtása. Emellett a közösségi adómentes termékértékesítésből, a tárgyi eszközök és immateriális javak értékesítéséből származó bevétellel sem kell számolni. Szintén nem kell számolni magával az áfa összegével, a 125 milliós határt nettó módon érteni.

Ennél a pontnál azért álljunk meg még egy szóra. Sokszor feledésbe merül az a bizonyos „kiegészítő jelleg”.
Az Áfatörvény 86. §-ában a sajátos jellegükre tekintettel adómentes tevékenységek vannak felsorolva. Itt van például a biztosítási tevékenység, a hitelközvetítés. Nem kell beleszámolni az ebből származó bevételt, ha például egy autókereskedő „mellékesen” hitelközvetítést is végez, de bele kell számolni, ha valakinek például a biztosítással kapcsolatos szolgáltatása alaptevékenységként történik.

És gyakran kivételes kategória a bérbeadás is. Ennek adómentességét is a 86. §-ban találjuk, figyelnünk kell tehát arra, hogy egy egyébként adómentes tevékenység is foglalhatja az áfás tételeinkre vonatkozó értékhatárt.

A másik fontos kérdés annak megválaszolása, hogy az értékhatárba tartozó bevételeket hogyan kell időrendben sorba állítani, azaz melyik lesz a bevétel, amire már nem lehet alkalmazni a pénzforgalmi áfát.

A szabály itt az, hogy az Áfatörvény szerinti teljesítési időpont szerint kell megnézni, hogy melyik az a számla, amivel az értékhatárt átlépi. Annyiban tehát érdekes a szabályozás, hogy az egyes számlák kifizetettségét nem kell vizsgálni. A sorrendbe állítását követően amelyik számlával átlépi az értékhatárt, arra a számlára nem alkalmazhatja a pénzforgalmi áfát.
Mivel az áfa szabályozása napon belüli teljesítést nem ismer, ezért kérdés lehet, hogy ha több számla kerül kiállításra ugyanazzal a teljesítési időponttal, akkor azokat hogyan rakom időrendbe. Hát sehogy, ami azt jelenti, hogy a napon belüli sorrendet tetszőlegesen határozom meg.

Adatszolgáltatási kötelezettség

A számlát kiállító oldaláról nincs különös szabály, hiszen valamennyi számla adatszolgáltatási kötelezettség alá esik a számlakiállítás pillanatában.

A befogadói oldalról a 2065-ös bevallás M-es lapján merülhetnek fel kérdések.

Az Áfatörvény 10. sz. melléklete alapján a pénzforgalmi áfát választó adóalanytól termék beszerzése, szolgáltatás igénybevétele esetén a nyilatkozatot ugyanazon számláról csak egyszer, arról az adómegállapítási időszakról teljesítendő bevallásban teljesíti, amelyben ezen számla alapján első alkalommal adólevonási jogot érvényesít.
Ha egy számla teljes egészében egyszerre van pénzügyileg teljesítve, akkor abban a hónapban természetes a számláról való adatszolgáltatás.

Ha egy ilyen számlát több részletben egyenlítünk ki, és áfalevonási jogunkkal csak annak mértékéig élhetünk, ahogyan a pénzügyi teljesítés megtörtént, akkor is az M-es lapra a számla teljes tartalmát (adóalap és áfa) kell feltüntetni.
Azokban az időszakokban, amikor a számla további részét kifizetjük és az arra jutó áfát is levonásra helyezzük, az M-es lapot még egyszer nem kell kitölteni.

Látható, hogy az áfabevallás A-s és M-es lapja között nincs mindig teljes egyezőség még most sem, hogy értékhatár nélkül minden számlát jelenteni kell.