Rehabilitációs hozzájárulás

Röviden a rehabilitációs hozzájárulásról

Rehabilitációs hozzájárulás fizetésére kötelezett a munkaadó akkor, ha az általa foglalkoztatottak átlagos statisztikai állományi létszáma meghaladja a 25 főt, de az általa foglalkoztatott megváltozott munkaképességű munkavállalók átlagos statisztikai állományi létszáma nem éri el a létszám 5 százalékát.

Az 1 fő és 5%-os határból sok könyvelőnek a fejében úgy van, hogy 20 fős létszám felett kell fizetni. Hiszen ha 21 fő az átlagos létszám, akkor annak 5%-a már 1,05 fő lenne a kötelező foglalkoztatási szintje. A létszámfeltétel azonban az első vizsgálandó területek között van, így nem a kötelező foglalkoztatási szint meghatározásával kezdünk, hanem az átlagos állományi létszám meghatározásával. Ha ez nem haladja meg a 25 főt, akkor nem kell fizetni. Ha pontosan 25 fő (a tizedeseket is figyelembe véve), akkor még nem kell fizetni.

Létszámon a Központi Statisztikai Hivatal munkaügy-statisztikai adatszolgáltatáshoz kiadott útmutatójában foglaltak szerinti tárgyévi átlagos statisztikai állományi létszámot kell érteni.
A statisztikai állományi létszámot egy tizedes jegyre kerekítve a kerekítés általános szabályai szerint kell meghatározni.

A rehabilitációs hozzájárulás mértéke a tárgyév első napján a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló részére megállapított alapbér kötelező legkisebb összegének kilencszerese/fő/év. 2020. január 1-jétől a minimálbér 161 000 forint, így ennek kilencszerese: 1 449 000 Ft.
A rehabilitációs hozzájárulás éves összege a kötelező foglalkoztatási szintből hiányzó létszám, valamint a rehabilitációs hozzájárulás szorzata.

Megváltozott munkaképességű

A rohamos tempóban emelkedő összegű rehabilitációs hozzájárulás szabályozásának egyik kulcskérdése, hogy mely személyek tartoznak abba a körbe, akik az adóalap számítása szempontjából irányadó létszámot csökkentik. Ők a megváltozott munkaképességű munkavállalók.

Erre vonatkozóan a szabályozás fogalmi szintű választ ad, melyet kivételesen teljes terjedelmében idézek, tekintettel arra, hogy a most tárgyalt probléma a fogalomban van elrejtve:

A 2011. évi CXCI. törvény (Mvmt.) 22. §-a szerint
„megváltozott munkaképességű személynek kell tekinteni azt a személyt,

• akinek az egészségi állapota a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján 60 százalékos vagy kisebb mértékű,
• aki legalább 40 százalékos egészségkárosodással rendelkezik, az erről szóló szakvélemény, szakhatósági állásfoglalás, hatósági bizonyítvány, minősítés időbeli hatálya alatt,
• akinek a munkaképesség-csökkenése 50–100 százalékos mértékű, az erről szóló szakvélemény időbeli hatálya alatt, vagy
• aki fogyatékossági támogatásban vagy vakok személyi járadékában részesül és a munkaszerződése szerinti napi munkaideje a 4 órát eléri.”

Azt látjuk, hogy az első három kategóriához szakvélemény, minősítés szükséges. Az első kategóriánál nincs időbeli hatály megjelölve, míg a második kettő esetben igen. Gondolhatnánk, hogy akkor az első kategóriában szereplő „minősítés”-hez nem is kapcsolódik időbeli hatály.

Pedig sajnos igen, ennek a típusú minősítésnek is van időbeli hatálya. Hogyan is értelmezzük a jogszabályt? Mivel a második két kategóriánál van időbeli hatály, ezért az első kategóriánál elegendő, ha az adott személynél egyszer kimutatták a kedvezmény szempontjából irányadó egészségállapot-romlást, és onnantól kezdve azzal a minősítéssel bármeddig a kedvezményes létszámba számolható?

Vagy igenis foglalkozni kell a minősítés időbeli hatályával?

A válasz sajnos ez utóbbi, még akkor is, ha egyszerű jogértelmezéssel az első választ találnánk helyesnek. Tehát figyelnünk kell az időbeli hatályt, és napra pontosan csak addig számolhatjuk az illető munkavállalót a kedvezményes létszámba.

Az időbeli hatály értelmezése is természetesen hangzik, de a történet ezen részében is van nehézség. A fogalmat is tartalmazó törvény 15/A §-a foglalkozik a minősítések időbeli hatályával, az idevonatkozó részt is be kell idézni ahhoz, hogy rá tudjak világítani a helyes dátum megállapítására:

Az Mvmt. 15/A §

(1) „A komplex minősítés időbeli hatálya azon közigazgatási hatósági eljárást lezáró érdemi döntést követő naptól kezdődik, amely során a komplex minősítést elvégezték.

(2) A komplex minősítés időbeli hatálya

a) végleges egészségi állapotú, valamint az 5. § (2) bekezdése, a 19. § (1.a) bekezdése vagy a 38/C § alapján a felülvizsgálat alól mentesülő személy esetén a megváltozott munkaképességű személy haláláig,
b) amennyiben a rehabilitációhoz szükséges időtartamot e törvény értelmében meg kell határozni, a rehabilitációhoz szükséges időtartam végéig, vagy
c) amennyiben a rehabilitációhoz szükséges időtartamot e törvény értelmében nem kell meghatározni, és az ügyfél részére
ca) rokkantsági ellátás került megállapításra, úgy a döntésben előírt felülvizsgálat alapján indult közigazgatási hatósági eljárást lezáró érdemi döntés keltéig,
cb) rokkantsági ellátás nem került megállapításra, vagy ellátás került megállapításra, de az a felülvizsgálat döntés meghatározott időpontját megelőzően megszüntetésre került, úgy az előírt felülvizsgálat hónapjának utolsó napjáig tart.

(3) A (2) bekezdésben foglaltaktól eltérően a komplex minősítés időbeli hatálya az ismételt komplex minősítés alapján hozott döntés keltéig tart, ha az érintett újabb komplex minősítésére a (2) bekezdés a)–c) pontjában foglalt időtartamokon belül kerül sor.”

Összefoglalva

Tehát a feladat itt az, hogy a kérdéses dolgozó komplex minősítéses papírját nemcsak abból a szempontból kell górcső alá venni, hogy az egészségi állapotot kiolvassam, hanem a minősítésben szereplő dátumok segítségével megállapítsam a kezdő és a végdátumot is, merthogy a minősítésen a kiidézett rendelkezésben szereplő dátumok nem fognak szerepelni, azt úgy kell összepakolni. Vegyük észre azt is, hogy a személy haláláig tartó minősítésnél további három jogszabályhelyet is figyelembe kell vennünk, hogy biztosak legyünk a véglegességben.