Szünetelő egyéni vállalkozók

Mi az a szüneteltetés?

A szünetelés jogszabályi hátterét az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvényben találjuk.

A szünetelés időtartama alatt az egyéni vállalkozó egyéni vállalkozói tevékenységet nem végezhet, egyéni vállalkozói tevékenységhez kötődő új jogosultságot nem szerezhet, új kötelezettséget nem vállalhat. Mindez azt jelenti, hogy a korábban kötött szerződéseihez kapcsolódó jogok és kötelezettségek megilletik, így például az egyéni vállalkozóként kötött biztosítást fizetnie kell, vagy a korábban kiszámlázott bevételeiből származhat a bankszámláján bevétel.

De új szerződést nem köthet. Sokszor a szünetelés után az egyéni vállalkozók már csak akkor élesítik vállalkozásukat, ha számlázni akarnak. Pedig már akkor kellett volna, amikor arra a munkára szerződést kötöttek.

A szünetelés időtartama legalább egy hónapig és legfeljebb három évig tarthat. A szünetelés kezdetét és annak megszűnését is a webes ügysegéd felületén, elektronikus úton kell megtenni.

A szünetelés kezdő napja nem lehet korábbi a bejelentést követő napnál, arra viszont van lehetőség, hogy a bejelentéskor egy előremutató dátumot adjunk meg. Ha a bejelentés megtörtént, akkor viszont az a dátum már nem módosítható.

A tevékenység folytatásának bejelentésekor a vállalkozás kezdő napja a bejelentést követő nap. Itt sajnos nincs lehetőség arra, hogy előre bejelentsük, majd egy jövőbeni dátumtól szeretnénk folytatni a vállalkozást. A bejelentés napja a szünetelés utolsó napja, és a következő naptól él újra a vállalkozás.

A szünetelés alatt a vállalkozás életében változásbejelentést egyetlen esetben lehet tenni, ha a székhely megváltozik.

Egyéb esetben, például tevékenységi körök módosítására nincs lehetőség.

Adózási mód a szünetelés alatt

Az egyéni vállalkozó adózási választása a szünetelés alatt sem szűnik meg. Így például egy katás egyéni vállalkozó a szünetelés alatt is katás marad, így természetesen az ehhez kapcsolódó feltételeket is folyamatosan teljesíteni kell.

Jól tudjuk, hogy katás az az egyéni vállalkozó lehet, akinek ez a jogviszonya a főállás. Azaz, nincs mellette 36 órát meghaladó munkaviszonya, társas vállalkozói jogviszonya vagy nem nyugdíjas. Ha a katás egyéni vállalkozó a szünetelés alatt létesít főállású munkaviszonyt, akkor a kataalanyisága megszűnik, és amikor esetleg ismét aktív státuszba állítaná egyéni vállalkozását, akkor már biztos, hogy a legjobb megoldás választására lehetősége van.

Ha mégis megtartanánk a szünetelés alatt a katás státuszunkat, de létesítünk egy főállású munkaviszonyt, akkor minden hónapban legalább 1 napra menjünk el fizetés nélküli szabadságra. Ezzel a trükkel maradhatunk katásak.

A vállalkozások sokszor azért döntenek a szünetelés mellett, hogy megtartsák a választott adózási formát. Hiszen ha megszűnik a vállalkozás, és ezáltal elveszti katás vagy átalányadózó státuszát, akkor azt egy bizonyos ideig nem választhatja újra.

Egészségügyi ellátás a szünetelés időtartama alatt

A szünetelő egyéni vállalkozó nem biztosított, így járulékfizetési kötelezettsége sincs. Ennek megfelelően, ha nincs máshol biztosítása, akkor egészségügyi szolgáltatási járulék fizetésére kötelezett.

Az egészségügyi szolgáltatási járulék havi összege 2024. január 1-jétől 11 300 forint (napi összege 380 forint).

Szünetelés időtartama alatt befolyt bevétel

Tudjuk, hogy az egyéni vállalkozás pénzforgalmi szemléletű, így az adóját akkor kell megállapítani, illetve a bevételt akkor kell az adóalapba beszámítani, ha az pénzügyileg teljesül.

A szünetelő egyéni vállalkozóknál ebben 2024-től egy változást találhatunk az Szja-törvényben.

2023-ig az volt a szabály, hogy a szünetelés megkezdésének adóévéről szóló adóbevallás benyújtásáig befolyt ellenérték (bevétel) a szünetelés megkezdése adóévében megszerzett vállalkozói bevételnek minősül, amelyet az egyéni vállalkozónak a szünetelés megkezdésének évéről szóló adóbevallásában kell figyelembe vennie. Tehát ha valaki például augusztustól szünetel, és októberben folyik be a bevétel, akkor azt az egyéni vállalkozás szabályai szerint kellett leadózni. De ha folyamatosan szünetel még a következő évben is, és a bevétel csak a bevallás benyújtása után folyik be, akkor az már önálló tevékenységből származó bevétel volt.

2024-től az a szabály, hogy a szünetelés kezdő napjától az addig végzett egyéni vállalkozói tevékenységre tekintettel befolyt ellenérték (bevétel) a szünetelés megkezdését megelőző napon megszerzett vállalkozói bevételnek minősül. Függetlenül attól, hogy az befolyt-e vagy sem.

Egy átalányadózó egyéni vállalkozó esetében ez azt jelenti, hogy erre is ki kell számolni az átalányban megállapított jövedelmet, és ha már túl vagyunk az adómentes kereten, akkor erre is meg kell fizetni a társadalombiztosítási járulékot és a szociális hozzájárulási adót.

Függetlenül attól, hogy ez a bevétel mikor fog pénzügyileg teljesülni, vagy egyáltalán fog-e.

Járulékbevallás a szünetelés alatt

A járulékbevallás alatt, ugye, az 58-as bevallást értjük, amit az átalányadózó egyéni vállalkozóknak negyedévente, a tételes szja hatálya alá tartozó vállalkozásoknak havonta kell benyújtani.

2023. év közben már történt egy módosítás arra vonatkozóan, hogy a szünetelés esetén nem kell soron kívüli bevallást benyújtani, hanem a teljes időszakra beadunk egy bevallást, és a 02-es lapon a „biztosítás szünetelése, járulékfizetés alól mentes időtartam” rovatban:

• 51 (ügyvédként tevékenységét, szabadalmi ügyvivőként, közjegyzőként kamarai tagságát, egyéni vállalkozói tevékenységét szünetelteti) vagy
• 52 (állategészségügyi szolgáltató tevékenységet végző állatorvos tevékenysége szünetel)

kóddal kell jelölni a kieső időt.

Ha az egyéni vállalkozó a teljes időtartam (hónap vagy negyedév) alatt szünetel, akkor az 58-as bevallást nem kell benyújtani.

És még egy változás 2024-től. Egy nagyon elbújó, keveset publikált változás.

Azt korábban is tudtuk, hogy az egyéni vállalkozó a járulékfizetési alsó határ után nem köteles a társadalombiztosítási járulékot fizetni arra az időtartamra, amikor (több más eset mellett) egyéni vállalkozói tevékenységét a tárgyhó egészében szünetelteti.

Viszont egy kiegészítő szabály úgy rendelkezett, hogy ha ez a körülmény, azaz a szünetelés a naptári hónap teljes tartamán át nem áll fenn, a járulékfizetési alsó határ kiszámításánál arányosítani kell, és egy-egy naptári napra a járulékalap harmincad részét kell alapul venni. Ezt a szabályt kell alkalmazni akkor is, ha az egyéni vállalkozó biztosítási jogviszonya hónap közben kezdődött vagy szűnt meg.

A módosítás pedig az, hogy minden más esetben marad az arányosítási szabály, kivéve a szünetelés időszakára.

Ide nem érvényes a kiegészítő szabály, azaz marad az, hogy csak akkor nem kell járulékot fizetni, ha a szünetelés az adott hónap teljes időtartamára fennáll.

Fontos szabály ez azoknak, akik a hónap első napján jelentik be a szüneteltetést, és így a vállalkozásuk a hónap első napján még élő, a második naptól pedig szünetelő.

Mert erre a hónapra teljes egészében ki kell fizetni az egész havi minimálbér (vagy garantált bérminimum) utáni járulékot.

Áfabevallás a szünetelés alatt

A járulékbevalláshoz hasonlóan, az áfabevallást is a szüneteltetés megkezdésétől függetlenül a teljes bevallási időszakra be kell nyújtani.

A bevallási határidők:

• a havi áfabevallónak a havi időszakot követő hónap 20-ig,
• a negyedéves áfabevallónak a negyedéves időszakot követő hónap 20-ig,
• az éves áfabevallónak pedig az adóévet követő év február 25-ig,

függetlenül attól, hogy az időszak közben szünetelés kezdődött.

És persze akkor is a teljes időszakról kell a bevallást beadni, ha az adózó időközben befejezi a szüneteltetést, vagyis újra gyakorolja a tevékenységét.

Helyiadó-bevallás a szünetelés alatt

Ebben is van változás 2024-től. Mert a Helyiadó-törvény a többi adózási jogszabálytól eltérően a szünetelő egyéni vállalkozókat eddig nem tekintette adóalanynak.

Ezért fordulhatott elő, hogy például egy katás vállalkozás szünetelése után, amikor visszatért a vállalkozás, újra be kellett jelenteni a katás helyiadó-megállapítási módszert. Na, de ez már a múlt, hiszen 2023-tól nincs is katás egyszerűsített módszer.

Van helyette egyszerűsített kisvállalati módszer, ami három bevételi sávtól függően fix összegben határozza meg az iparűzési adó alapját.

Főszabály szerint, ha a vállalkozás időtartama az adott éven belül 12 hónapnál rövidebb, akkor napi arányosítással, 12 hónapra számítva, időarányosan kell meghatározni a bevételt.

Ha például egy vállalkozás december 16-án alakul, és kiszámláz még abban az évben 2 M Ft-ot, akkor az egész évre több mint 48 M Ft-os bevételt feltételezne. Neki az indulás évére a normál szabály szerint kell a helyi adót megfizetni, és a következő évre már választhatja az egyszerűsített módszert, ha a bevétele éves szinten 25 M Ft alatt marad.

Az arányosítás a másik nézőpont szerint is működik. Ha a vállalkozás nem egész évben működik, akkor az adóalapnak csak az arányos részét kell megfizetni.

Ha a december 16-án alakult vállalkozónk abban az évben 500 ezer forintot számláz ki, akkor az éves arányosítás miatt a 12–18 M forintos sávba esik, tehát a 6 millió forintos adóalapnak kell venni az arányos részét.

Neki az adó alapja erre az évre: 6 000 000 / 365 × 15 = 246 575 Ft lesz.

A szünetelés esetén korábban, ugye, az volt a szabály, hogy a szünetelés időtartama alatt úgy tekintettünk a vállalkozóra, mintha megszűnt volna. 30 napon belül záró bevallás, és az újrainduláskor pedig egy új időszak kezdődik.

2024-től, ha az egyéni vállalkozó az egyéni vállalkozói tevékenységet szünetelteti, akkor annak időszakában is vállalkozónak kell tekinteni, feltéve, ha a szünetelés időszaka az adóéven belül egybefüggően nem éri el a 181 napot.

Tehát. Ha a szünetelés kevesebb, mint 180 nap, akkor folyamatosan alanya a helyi adónak, míg ha meghaladja a 180 napot, akkor pedig a szünetelés kezdetétől nem tekintjük adóalanynak.

Az, hogy a szünetelés alatt kell-e iparűzési adót fizetni, az tehát legalább 180 nap eltelte után derül ki.

Mert ha addig újra aktív, akkor igen, ha pedig a szünetelés hosszabb, akkor nem.

A változás az adminisztráció egyszerűsítése jegyében született. Hogy ne kelljen folyamatos záró bevallásokkal foglalkozniuk a vállalkozóknak. Most kaptak más feladatot, amit figyelni kell. A kérdés inkább az, hogy ezzel a vállalkozók jól vagy rosszul járnak? A válasz, hogy járhatnak jobban, vagy akár rosszabbul is. Ezt a számok döntik el.

Nézzünk két példát!

Egyéni vállalkozónk január 1-jén még szünetel, de március 1-jétől ismét dolgozik. A munkája május 31-ig tart, majd újra szünetel. Újabb szerződést szeptember 1-jétől köt, amit október 31-ig lát el. November 1-jétől újra szünetel, egészen év végéig.

Árbevétele a 2024-es évre összesen 3 millió forint (2 + 1 M Ft), az átalányadózás szabályai szerint adózik, és helyi adóban az egyszerűsített módszert választotta.

A 2023-as szabályok alapján ez a vállalkozó mindkét időszakra évesíti a bevétel, és arányosítja a helyi adó alapját. Végeredményképpen bő egymillió lesz az adó alapja, ami egy igen kedvező eredmény.

2024-re már nem arányosíthat. A szünetelés időtartama ugyanis egyszer sem éri el a 180 napot, azaz a teljes évben a helyi adó alanyának kell tekinteni. A helyi adó alapja pedig 2,5 millió forint lesz.

Vajon hogyan változik az eredmény, ha nem 2 millió, illetve 1 millió forintot kap a szerződések teljesítésére, hanem az első szerződésre 4,7 millió, a másik szerződésre pedig 3,3 millió forintot?

Megint kezdjük a 2023-as számítással.

A 2023-as szabályok szerint, ugye, mindkét időszakra évesítjük a bevételt, és arányosítjuk a helyi adó alapját. Végeredményképpen bő 3,5 millió lesz az adó alapja.

2024-re nem végzünk arányosítást, így a 8 millió forintos bevételhez a sávos adóalap alapján 2,5 millió forintos adóalap tartozik. Ezt kell 2024-re alkalmaznia, tehát jobban jár, mint a 2023-as szabályok alapján.