Visszaváltási díj

Lehetőségek

A visszaváltási díj bevezetésével kapcsolatosan – ahogyan az egyébként várható is volt – az adójogi és nem adójogi problémák egyre növekvő számban jelentkeznek. A vendéglátóipar szezonját jelentő nyári időszak is felszínre hozott számos gyakorlati problémát.

Természetesen egy vendéglátós sem akar bukni a termékeken, így ha neki felszámítják a visszaváltási díjat, és azt ő nem tudja – vagy nem minden esetben van lehetősége – visszaszerezni, akkor fel fogja számítani a vendégnek.

Milyen lehetőségek vannak tehát?

• Árba beépítik.
• Ingyen adják.
• Külön felütik 27%-kal.
• Esetleg visszaveszik.

Alapvetésként kezdjük azzal a teljes adózásra igaz alapelvvel: az adóztatási szabályokat nem érdekli a nem adójogi szabályok megsértése. Sajnos!

Az adózási szabályok csak azt vizsgálják, hogy a ténylegesen megvalósult ügylet milyen adónemeket és hogyan érint. Ezt azért fontos rögzíteni, mivel a visszaváltási díjjal kapcsolatos szabályok egy jelentős része nem adózási szabály.

Áfa

Az áfa szabályozása azt mondja, hogy az egyutas (vagy 50 forintos) visszaváltási díjas termék értékesítése és annak visszaváltása áfa hatályán kívüli tétel (a MOHU áfakötelezettségével nem foglalkozunk). Tehát, ha külön felszámításra kerül a palackos ital eladásakor az 50 forintos visszaváltási díj, akkor az áfa hatályán kívüli tétel. Ha bármely okból az eladó nem számítja fel a visszaváltási díjat, akkor semmilyen áfakérdés sincs.

Dönthet úgy a vendéglátó, hogy ezt az 50 forintot beépíti a palackban lévő ital árába, ennek megfelelően a teljes ellenérték 27%-kal adózik.

Adójogilag ez is rendben van, mivel az Áfa tv. a ténylegesen alkalmazott ellenértéket tekinti áfaalapnak, nem szól bele abba, hogy az adott ellenértéket milyen tényezők alapján számolja ki az eladó.

Nyilvánvaló, hogy ha pontosan ezzel az 50 forinttal emeli az ital árát, akkor az 50 forintra eső áfát bukja az eladó, mivel beszerzéskor kifizeti a teljes 50 forintot, melyből áfát nem vonhat el – de ez megint csak az adózó „magánügye”. Költségvetési szempontból pedig az állam jár jól.

Tehát a vendéglátós adózási szempontból maga dönti el, hogy az 50 forintos visszaváltási díjat felszámítja vagy nem számítja fel, és ha felszámítja, akkor az ital árába beépíti, vagy külön visszaváltási díjat számít fel.

Ami viszont nem működik, hogy az ital árán felül külön számítja fel az 50 forintos visszaváltási díjat úgy, hogy ezt az 50 forintot is a 27%-os gyűjtőbe teszi, ez a megoldás már mulasztási bírságot eredményezhet ellenőrzéskor. Nem érdekli az áfa szabályozását, hogy a vendéglátós megkérdezi-e a vevőt, elvitelre kéri-e az italt vagy sem, és ennek megfelelően felszámítja-e az 50 forintot vagy sem. Egy nagyobb létszámú rendezvényen kialakuló állapotok nem is teszik lehetővé, hogy minden egyes vevővel egyenként megvitassák, mi lesz a palack sorsa.

Az előbb leírtak természetesen nem csak a vendéglátás témakörében igazak, bár egy bolti kereskedő esetében már nem valószínű, hogy az 50 forintot nem számítaná fel (az elvitelre történő értékesítés ugyanis biztos pont).

Ingyenes átadás

Az értékesítés vonalán felmerülhet még az a kérdés, hogy ha a vendéglátós az 50 forintos visszaváltási díjat elengedi, akkor a vevőnél személyi jövedelemadó szempontjából képződik-e adóköteles jövedelem. Abban az esetben, ha az 50 forintos díjat az ital árába beépíti, akkor is igaz, hogy az 50 forintos visszaváltási díjat elengedi a vendéglátós (az 50 forintot külön kellene felszámítania, és ezt nem teszi meg).

Az Szja tv. 1. számú mellékletének 8.14. pontja mentesíti az adó alól az üzletpolitikai célból adott juttatásokat. Ez a szabály itt most a segítségünkre lesz, az elengedett 50 forintos díj adómentességéhez nem férhet kétség.

Köteles-e visszavenni?

A visszaváltási szabályok még kisebb szeletét teszik ki az adózási rendelkezések. Kapásból nem adójogi kérdés, hogy egy vendéglátóegység köteles-e visszaváltani a nála vagy akár más eladónál vásárolt palackot.

Ha visszaváltja, akkor az 50 forintot ki kell fizetnie, mely kifizetett 50 forintra tekintettel akkor sem csökkentheti a fizetendő adóját, ha korábban az 50 forintot az ital árába beépítve áfásan értékesítette.

A rendezvény helyszínére kiszállított visszaváltó automatáknak sincs semmilyen hatása arra vonatkozóan, hogy vendéglátós az eladáskor hogyan kezeli a visszaváltási díjat.

Értelemszerűen, ha az automata levásárolható kupont ad a visszaváltó magánszemélynek, akkor azt bruttó ellenértékként kezeli a kupont elfogadó vendéglátós.

Felgyülemlett palackok sorsa

Az előbbiek alapján életszerűnek tűnik az a gyakorlat, hogy a vendéglátós:

• megveszi az italokat, ahol kifizeti az 50 Ft-os visszaváltási díjat, ami áfa nélküli tétel,
• kiszolgálja a vendéget, és a számlában külön áfa nélküli tételként felüti a visszaváltási díjat,
• a palackokat nem váltja vissza, viszont az ép (visszaváltásra alkalmas) palackokat külön gyűjti, majd
• a felgyülemlett, ép állapotúnak mondható mennyiséget egy repont automatában visszaváltja.

Ez utóbbi vet fel további kérdéseket. Ha ezt egy visszaváltó ponton úgy váltja vissza, hogy a visszaváltási díjat a vállalkozás számlájára kéri, akkor ez természetesen a vállalkozás bevétele lesz teljes összegben (áfaalapot nem képez). Pontosabban csökken a költsége, ezáltal nő az eredménye.

Számvitelileg ugyanis a vásárláskor kapott számlában feltüntetett visszaváltási díjat elszámoltuk költségként, a visszaváltott mennyiség pedig ezt a költséget csökkenti.

Amennyiben a palackokat magánszemélyként (alkalmazott, tag, egyéni vállalkozó mint magánszemély) váltja vissza, akkor ez a magánszemély bevétele lesz, ami viszont a magánszemélynél adóköteles (lenne).

Adóztatási pont ugyanis ott jelenik meg azzal, hogy a vállalkozás az 50 forintos palackok rendelkezési jogát a magánszemélyre átruházza (egyéni vállalkozás esetén ingyenes átadás az egyéni vállalkozónál). A fogalmazásban a feltételes mód pedig azért van, mert a gyakorlatban senki nem fogja tudni megmondani, hogy az étteremben vagy egy rendezvényt követően mennyi visszaváltható állapotú palack halmozódott fel, és azt ki vitte el.